Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 1-2. kötet (Budapest, 1881, 1877)
2. kötet - A fazekas-árúk és a porczellán
A porczellángyártás fejlődése. 213 kozási szellem, megszántá a földet, megtisztitá, kiiszapolta és a sokkal drágább finom buzaliszt lángja helyett árulta. Egy ily csomó liajpor-föld került Böttger kezébe is, ki fogságában úgy látszik, piperéjéről nem feledkezett meg. Kísérlete, hogy abból porczellánt készit, kitünően sikerült ; a bölcsek kövét ugyan nem, de annál sokkal hasznosabbat mégis csak kisütött, s ő szorongatottságából kimenekült. 1707-ben Drezdában nagy műhelyet épitettek, s hogy a gyártás nagyban történhessék, Meissen- ben az Albrechtsburgot rendezték e czélra be. Böttger pedig, ámbár a fejedelem gazdagon megjutalmazta s bárói rangra emelte, alkudozásokba bocsátkozott Porosz- országgal, hogy a titkot óda eladja. Ezért vizsgálatot indítottak ellene, de még az Ítélet meghozása előtt meghalt. A titok azonban Meissenből lassankint mégis kiszivárgott többfelé és nevezetesen Francziaországba is. A titok meg volt, de kitűnt, hogy a hozzávaló elkerülhetetlen kaolin nincs egész Francziaországban, máshonnan a kiviteli tilalom miatt pedig nem kaphatták. A véletlen segített a francziákon. Egy napon Darret asszony, egy Limagos mellett fekvő St.-Yrieuxben lakó borbély neje, agyagkeresésre indult, melylyel fehérneműjét fehérítse, s egy közeli hegyháton fehér, szalonnás követ talált, melyet czéljára alkalmasnak Ítélt. Férje nála meglátta, s valami jobbnak ítélte a kallóföldnél, mért is megmutatta Villarisnak, a bordeauxi patikáriusnak ; ez a kaolint ismerte föl benne, s azonnal egy darabot elküldött Macquer vegyésznek belőle, ki róla ugyané nézetet vallotta. A lelőhelyen gazdag kaolintelepet találtak, s a szegény asszony lelete megvetette Francziaországnak porczellániparát, mely roppant gyorsan emelkedett. 1774-ben Sévresben a porczellángyár már teljes működésben volt; még most is az egész világ legnagyobb és legjelentékenyebb gyára, s úgy idomjai valamint festései, a legjobbak s legstylszerübbek. A porczellángyártás Meissenből és Sévresből csakhamar másfelé is elterjedt, s különösen kedvező talajra talált Angliában, a hol nevezetesen a worcesteri vergődött nagy hírnévre a japán és chinai porczellán kitűnő utánzatai által. Magyarországon tulajdonképen csak egy porczellán-gyárnak van nagyobb jelentősége, mely európai hírnévvel bir. Ez a herendi gyár Veszprémmegyében. Van még ezenkívül egy RegécZ-Telkibányán, mely Bretzenheim herczeg tulajdona. A herendi gyár kezdeményezője Stingl pápai fazekas volt, ki a gyárt, melyben Pápán dolgozott, elhagyva, Herendben egy galibában a maga kezére kezdette meg a porczellánégetést. Készítményei fölkeltették Fischer Móricz tőkepénzes figyelmét, szövetkezett vele, s megalapitá 1839-ban a gyárt, mely eltérve a divatos Ízléstől, az ódon styleket sikeresen utánozta. Működésében támogatták a magyar főurak, kik készleteiket innen szerezték be, de különös lendületet akkor vett, mikor a «honi» iparpártolás jelszava hangzott az országon végig a negyvenes években. Utóbb megjelent gyári termékeivel a világtárlatokon, s mindegyiken osztatlan elismerést s elsőrendű kitüntetéseket érdemelt ki velők. A gyár tulajdonosára, fájdalom, utóbbi időben nehéz napok következtek be. Az általános pénztelenség s üzleti pangás Fisch ért arra kényszerité, hogy valami Weidinger üzérkedővel álljon szövetségbe kit azonban legközelebb a bécsi törvényszék holmi csalások miatt több évre elitéit. Ez óta a gyár, ha jól vagyunk értesülve, megszűnteié működését, vagy legalább igen szűk körre szoritá azt. Á porczellán gyártásánál lényegében ugyanazon előkészületek s miveletek veendők foganatba, melyek a közönséges fazékasságnál előfordulnak, csakhogy a gyártományok költségesebb voltánál fogva az anyagok kiválasztása s a ráfordított munka sokkal gondosabb. A porczellán tudvalevőleg tejfehér, kissé áttetsző, egészen átlátszó, rend-
