Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 1-2. kötet (Budapest, 1881, 1877)
2. kötet - A fazekas-árúk és a porczellán
A porczellán. 211 A PORCZELLÁN. A porczellángyártás az agyagfeldolgozó iparnak tagadhatatlanul legnemesebb ága s oly készítményt szolgáltat, mely kitűnő szépség mellett a többi agyagárúk legbecsesebb tulajdonságait egyesíti magában. Teljesen áthatatlan, rendkívüli kemény s tűzálló léven, a gyors hőmérséklet változásának ellentáll annyira, hogy még főzőedényül is használható, az által pedig, hogy tiszta fehér s bizonyos fokig áttetsző, nagyon alkalmas a festésre s ennélfogva nemcsak házi s technikai használatra becses anyag, hanem fényűző czikkekre is, melyeket művészi tökéletességre emelnek. A porczellánt a chinaiak találták föl. Ezek s a japánok sok évszázaddal előbb mint Európában készítették azt már, még pedig oly tökéletességben, melyet Európában még most is kevés helyütt értek el. A chinai krónikáskönyvekben a porczellán legelőször a Hang uralkodó-család alatt fordul elő, ez pedig élt Kr. e. 185. évtől egész a Ki’, u. 87-ik évig. A portugálok, kik a földnek e keleti részével legkorábban jutottak kereskedelmi összeköttetésbe, 1500 táján vagy kevéssel később hozták a chinai porczellánt Európába; általános nagy tetszésre találván az, mindig többet hoztak belőle s ők adták nevét is neki. A porczelláncsigától kölcsönözték azt, melynek kagylójának sajátságos fénye a porczellánra emlékeztet. E csigát azonban a portugálok alakja után « porcellá»-nak (disznócskának, malacznak) nevezték el, s e szerint nem a porczellántól vette a csiga nevét, hanem megfordítva. A hozott edények a műtermekben ritkaságképen fényelegtek s majdnem oly értékben tartották, mint az aranyat. A porczellánedényekkel azonban nem vándorolt e találmány be Európába ; újra kellett azt itt feltalálni, mi csak később történt, mikor a chinai porczellán már kétszáz évig versengő nélkül állt az európai piaczon. Azt mondják, hogy a chinaiak művészetüket titokban tartották, pedig úgy látszik, hogy csak az idegenek nem tudtak maguknak okulást szerezni, mert a chinaiak minden tudásokat más régesrégen nyalábnyi kötetekben rakták le, miről tanulságot tesz Julien franczia tudós, ki a por- czellángyártásról szóló művöket lefordítá, s melyből az is kiviláglik, hogy Európában ugyanazon eljárást követik, melyet ők. A chinai porczellán, mely ma is ugyanabban a stylben készül, mind évszázadokkal ezelőtt, rendkívül egyenletes anyaga s oly máza által tűnik ki, mely amazzal elannyira van egybeolvadva, hogy az átmenet az inkább földes anyagálladékból az iivegszerü felszínbe alig észrevehető. A festés ép olyan eredeti, mint az alak, ha mindjárt ízlésünknek nem is felel mindig meg. De az összes hatás, melyet a chinai s japáni porczellánok festéses czifrázatai gyakorolnak, mindig összhangzatos, mit az európai porczellángyárak festéseiről, habár részleteikben jobbak is, nem mondhatni mindig el. Az anyagok, melyeket a chinaiak porczellánjaikhoz használnak, s melyeket Európában is ugyanazon módon alkalmaznak, ezek 1. egészen tiszta fehér föld, a kaolin, mely a gránit, syenit, gneisz, porfirok s ilyféle mezőpátot tartalmazó kőzetek elmállásából visszamarad. Valamint az agyag egyéb fazekasárúknak, úgy ez a porczellánnak főanyaga és nemcsak Cliinában, hanem kisebb-nagyobb mennyiségben a föld majdnem minden országában található. Lényegében áll a kaolin kovasavas agyagföldből (50—70 százalék), szabad kovasavból (1—10 százalék), vízből (8—12 százalék) és a régi anyakőzet maradványaiból. Mennél kevesebb van benne az utóbbiból, annál alkalmasabb a porczellángyártásra, egyébiránt megfelelő elbánással, iszapolással s ilyfélék által gyakran a tisztátalan kaolin is nagyon alkalmas anyaggá változtatható. Magában a kaolin ömleszthetetlen, 27*
