Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 1-2. kötet (Budapest, 1881, 1877)
2. kötet - Az arany, platina s társai
188 Az arany, platina és társai. A czink és mindazok a fémek, melyek előbb czinkeltettek könnyen aranyozhatok, ha a cyánaranykalium oldatát krétával s kevés borkővel péppé gyúrják, melyet tetszés szerinti helyekre ecsetelnek s aztán ismét lemosnak. A PLATINA S KÍSÉRŐI. A platinának nem régi a története. Ez új elemmel az érczekben dús Amerika által ismerkedtünk meg, hol az aranymosásokban bukkantak rá. Ez történt a múlt század első felében az egykori spanyol birtokban, Dél-Amerikában. Az arany közt itt egy másik súlyos fehér fémet találtak porondalakban, melyről nem tudták mit tevők legyenek vele. A plata (ezüst) szótól nevezték el a platinának, kisezüstnek vagy ezüstmásnak. Első elnevezése tulajdonképen platina del Pinho volt, mert legelőbb az új-granadai Pinho folyam aranysodró fövenyében mutatkozott; utóbb Brazília, Kolumbia, Mexikó, Peru s San Domingo is lelőhelyeknek bizonyultak. De még mielőtt az új fémet tudták volna mire fordítani, már is tartottak attól, hogy visszaélésekre adhat alkalmat. Azt látták ugyanis, hogy e fém jócskán olvasztható be az aranyba anélkül, hogy ennek súlyát, színét változtatná, attól való félelemből tehát, hogy ez aranyhamisításra használható, a spanyol kormány a gyűjtött platina készletet mind a tengerbe dobatta. Időjártán jobban megismerkedtek az anyag tulajdonságaival. Wood angol hozta első Európába 1741-ben. Steffen ésLewis svédek 175i-ben önálló fémkép határozták meg, de csak 1803-ban eszelték ki, hogy a nyers platina (platinaércz) tulajdonkép öt vagy hat fém egyesüléséből áll, t. i. palládiumból, rlio- diumból s osmiumból, melyhez később még a ruthenium is járult. E fémek oly hű kisérői a platinának, hogy általán platinfémeknek neveztetnek. Egész 1822-ig Amerika szolgáltatta egymaga a platinát ; ez évben födözték fel ugyané fémet az Ural keleti lejtőin levő aranymosásokban s nem sokára bebizonyult, hogy kisebb-nagyobb mennyiségben előfordul az az egész Uralhegyláncz fövenyében. A Nisne Tagilszk és Kusvinszk mosások eddig a leggazdagabbak platinában. Az Ural platina termelése az amerikai fölé kerekedett, s ma Oroszország határozza meg a platina árát. Mert a míg Kolumbia, Brazília és Haiti (San Domingo) összesen mintegy 425 kilogrammot szolgáltatnak évenkint, Oroszország egymaga 1900 kilogrammot tár ki. Nálunk Oláhpián az aranymosásokban szintén előfordul, dehogy értékesítik-e, arról nincs tudomásunk. A platina szinitése. A kiválasztási munkálatoknak itt a közönséges koliómíveletekkel semmi közük sincs és egyedül a cliemiai műkonyhára tartoznak. Az eljárás menete általában ez : a platinaércztömeget választóvízben feloldják, ebből a platinát szalmiakkal leülepítik és a csapadékot izzítják. A fémet ily módon por- alakban nyerik, melyet sajtolás, izzítás és kalapálás által tömör fémmé alakítanak. Mielőtt az érczet s fövenyt ez eljárás alá vennék, mosás és szemelés által kiválasztják belőle az idegen alkotórészeket. Delejjel a vas tartalom vonható ki. Egyszerű savakban a platina csak úgy nem oldódik mint az arany ; sőt nyers állapotában emennél is több ellenhatást tanúsít a választóvíz ellen, melyből jókora mennyiség kell az oldáshoz, s a hőt is alkalmazni kell. Sz.-Pétervárt, hol a legnagyobb platinaválasztó intézet létezik, a hol majdnem az összes uráli nyers platinát értékítik, forró választóvízzel kezdik az oldást. A platinapor homokfürdőben álló harmincz porczelláncsészében, melyek mindegyike 1272—1772 kilogrammot fogad be, ) rész salétrom 33 rész sósavból álló választóvízben ki van téve a forralásnak. Ha 8—10 óra múlván a vörös gőzök fejlődése megszűnt, lecsapolják az oldatlanul maradt részről a folyadékot s szalamia-oldattal keverik el mindaddig míg sárga üledék
