Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 1-2. kötet (Budapest, 1881, 1877)
2. kötet - Az arany, platina s társai
178 Az arany, platina és társai. fogásokat, melyek szükségesek, hogy működésének gyors, biztos és tökéletes eredménye légyen. E teknöbe tesz a munkás egy maroknyi aranymarát, elegyítve elegendő mennyiségű vízzel. Erre a teknő két oldalt elálló párkányába akasztva ujjait, a teknőnek azáltal, bogy közben-közben czombjaihoz ütögeti, oly mozgást ad, bogy a zagyva hullámokat verjen, mikor is ezekhez mérve folytatja a bímbálást, lüktetést ; a minden ütésre megújuló hullámok a kisebb faj súlyú szemecskéket a teknő elől levő végébe hajtják, mi alatt a nagyobb fajsúlyú szemek a teknő hátsó részébe gyűlnek, ,,tömittetnek.“ A mint a munkás ezt a czélját már némileg megközelíté, egy gyors mozdulattal leönti a teknő elején levő zagyvának nagyobb részét, a melyben már érczszemeknek lenniök nem kellene, s kevés tiszta vizet töltvén a teknőre, ismétli azzal czombjára alkalmazott ütögetéseit, mi alatt a teknő fenekének hátsó részét egyre lejtősebben emeli maga felé, úgy, hogy csak a kellően megtisztult ércz- szemecskék maradhassanak ott, a többi meddő porszemeket pedig a hullámok lesodorhassák. Eléggé tisztának látván a mutatkozó aranypor szegélyt, egy vízzel telt szárúból rábocsátott vízsugárral leöblíti a teknő fenekéről először a rajta levő ércz- mara nagyobb részét, vigyázva, hogy ezzel együtt az aranyport is le ne mossa, s aztán egy külön edénybe sepri a tiszta aranyport, a mellette maradt kevés ércz- marával együtt. A mit másodszor, de azt is a mit először leöntött, külön újra munkába veszi, s annyiszor ismétli ezt, míg mindazokat az aranyszemeket ki nem nyerte, a melyek a sárkészletben voltak. Az így nyert aranyport összegyűjtvén, azt hetenkint, vagy havonkint különös felügyelet alatt higanynyal foncsorítják. Egy vas fazékba higanyt téve, az aranyporos marát meleg vízzel vegyítve rá töltik s a vas karóval addig kavarják, míg az arany a higanynyal nem egyesült. Ekkor folytonos kavarás közt vizet bocsátanak a vas edénybe, mely a meddő porszemeket elsodorja, végre pedig a foncsort kézbe veszik, vízsugárban forgatják, majd meg-meggyurják, hogy a hozzátapadt egyéb érczszemecskék végkép eltávohtassanak. Ennek megtörténtével, sűrű vászondarabba göngyölítve kinyomják a foncsorból a fölösleges higanyt. A visszamaradt foncsor golyócska a burkoló vászonnal együtt kiégettetik. A vászon burkolaton átszivárgóit higany még tartalmaz aranyat, ezt tehát még szarvasbőrön is átnyomják. Egy kevés arany azonban még ekkor is megmarad a higanyban, s ezt csak lepárolgás által nyerhető ki. Ily eljárást követnek a zalatnai bányakapitányság területén levő összes bánya- társulatok, melyek száma közel jár a kétszázhoz. E kezdetleges míveléssel szemben a magy. kir. bányatársulaté a mai bányászat színvonalán áll s mind azzal a berendezéssel bir, mely az érczanyagnak okszerű kihasználását lehetővé teszi. Kiválóan említhető e tekintetben a verespataki érczbegységek alá ható Orla altárna, melynek torkolata a Verespatak fővölgyében fekszik. Fölszerelései közül megembtjük ezeket : van egy zúzóháza, melyben 126 zúzónyil 18 köpíiben, 5 vízi kerek által hajtva évenként 150,000 mázsa zúzóérczet bír feldolgozni. A nyilak siílya egyenkint 250 font s vassal vannak sarúzva, (a magánbányabirtokosok nyilaikat csak szárúkőtus- kókkal fegyverzik). A köpíikből kifolyó zagyva a zúzóbáz hosszában csatornákon vezettetik a foncsormolna készülékig. E molnák, melynek száma itt 120, aljukban higanynyal megtöltött tálak, melyekbe az aranytartalmú zagyva vályún foly be. E tálak közepén egy forgó kering és keringésével okozott zurbolással eszközli, hogy az aranyszemek a higanynyal egyesüljenek. A foncsormolnákból elfolyó, jobbára aranyhijas zagyvát betonos gödörbe vezetik, honnan még különböző lüktetésű s folytonosan működő szérűkre jut, hol még a következő termékeket nyerik ki belőle : aranymarát, kobómarát, középterméket. Az aranymarából a teknő segítségével
