Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 1-2. kötet (Budapest, 1881, 1877)
2. kötet - Ólom, ón és higany
A higany koholása. 147 elválasztó szerről, mert a czinober (mely a kéneső s kén vegyülete) hideg térbe átpárolva, ismét mint czinober rakódik le. Ha azonban a lombikot czinober és mész vagy vasdarával töltjük meg, csak a kéneső válik ki pára alakjában, mi alatt a mész vagy vas a ként megköti, úgy hogy az első esetben mészkénmáj, az utóbbiban kénvas keletkezik. Nagyban menő míveletben választó szerül a lég oxygénjét használják fel, mikor is az érczeket egy aknáspest vagy lángolóban a tűz közetlen behatásának teszik ki. A kén itt kénes savvá ég, a mely a kéneső gőzökkel egyetemben egy egész sor liütőkamarán vonul végig és a túlsó végen elillan, mi közben a fém cseppekben lecsapódik. Többféle módját alkalmazzák a kénesö koholásának. Idriában a hütőkamará- kat használják (53 ábra). Ezekben csak a dús rögöket vetik alá azonnal a lepárlásnak, az érczdarát előbb kimossák, zöcskölik s kiválogatják. A az aknapest, melyet közbül állónak kell képzelnünk és a rajzot bal felül a jobb oldalhoz képest kiegészítve gondolnunk. A pest három réses m m, n n és o o boltozattal négy részre van osztva, melyek alsaja E a tűzhely. Az e fölötti első emeletet, az m m boltozat üregét 53. ábra. Higanykamarák Idriában. nagy darabokkal töltik ki ; az n n boltozatra kisebb darabokat raknak, végre o o-ra a korábbi míveletek higanyt tartalmozó maradéka s agyagcsészékben a mészszel elkevert czinober-mara jut ; az ilyetén módon rétegzett egész töltést erre enyhe tűzzel lassanként pörkölik s levegőt bocsátva a felső térbe a kén elégését segítik elő, melynek utója a növekvő hőfokban a mészszel egyesül, úgy hogy az összes higa.ny teljesen lepárolódik. Ez mint gőz száll el a mindkét oldalon levő hütőkamarákba K 1-től C-ig. Az 1-ben a legtöbb higany sűrűsödik, odább mindig kevesebb, de !sok savanyú víz. Az összehajló vas fenéklemezeken meggyűl a többé-kevésbbé tisztátalan kéneső és egy kifelé vezető csatornán kifolyik. Újabb időben a lángolókkal tettek próbát szakadatlan párolással, s kivált szegényebb érczek mellett jónak bizonyult ; idő- s tüzelőmegtakarítással járnak. A higanyt ezután rendesen megszárítják, s a tisztátalan részektől azzal fosztják meg, hogy szétporlott mészszel eldörzsölik s bőrön, kettölyön vagy nemezen átszűrik. Ezzel a higany teljesen még nem tisztult, s még mindig tartalmaz valamelyes idegen fémeket. Bármily kevés van is ezekből benne, a levegőn elhomályosul s nem igen mozgékony. Hogy még jobban megtisztuljon és hogy a higanyban rende19*
