Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 1-2. kötet (Budapest, 1881, 1877)
2. kötet - A réz
130 A réz. szekrényben megjárják az 55 font rézből, 83 font gálmából és mindkettejök meny- nyiségének Va-át kitévő szénport, mely elegygyel a 7—8 olvasztó tégely töltendő meg. A színrezet előbb megtördelik vagy szemezik, vagyis olvasztva vízbe bocsátják, aztán a czink adalékkal együtt megolvasztják a tégelyekben. Az előtt az olvasztás kétszeres mívelettel járt, mivel a gálmával a rézbe csak 20—27 százalék czinket lehet bekeblezni. Az első olvasztási terméket arkonak nevezték ; ezt ismét szétzúzták vagy vékony lemezekké öntötték és újabb adalékkal olvasztották meg. Most a hiányzó czinket fémes alakban juttatják belé, s a kétszeri olvasztás elmarad. 6—7 órán át tartó tüzelés után, mikor végül majdnem fehér izzásig mennek, az ömledő tömegből czinkgőzök szállnak fel. A czink tehát megkezdte színítését. Már most mérséklik a tüzet, egy részt hogy ne sok czinket űzzenek el és még azért is, hogy a réz ne igen gyorsan jöjjön ömlésbe. Más 6—7 óra után a czinkgőzök megszűnnek jelentkezni és az elegyíilés be van fejezve. A tégelyeket fogókkal emelik ki a kemenczéből és egy előbb izzított nagyobb tégelybe ürítik át, a mely a kemencze előtt veremben áll ; ebben az ömledvényt jól összekeverik, színén megtisztítják és kiöntik. A lemezzé öntés vasmintában nem szokott jól sikerülni, mért is gránittáblákat használnak e czélra, melyhez kettő kell. A lemezek leendő vastagságához képest vasrudak vannak a granittáblák szélén, melyek ezeket a kellő távolságban tartják egymástól. A kőlapokat belső felükön agyag borítja, mely széntűzzel van rászárítva, s mely mintegy 20 öntésnek helytáll. Az agyagot vékonyan bekenik tehén ganaj- jal, melyet azonban minden öntés után meg kell újítani. Az, hogy jelenleg a sárgarezet közetleniil két alkotó42. ábra. Sárgaréz olvasztópest részeiből állítják elő, idő megtakarítással jár; az olvasztás csak fél annyi időt vesz igénybe, hozzá járul az, hogy nagyobb mennyiséget lehet feldolgozni, s az elillanó czink is kevesebb. Köny- nyebbségre van még az is, hogy eleve meg lehet határozni az ötvözet arányait. A két fém összeolvasztása nem történhetik úgy, hogy előbb a rezet ömlesztik meg és aztán belé kavarják a czinket ; ebből nem lenne jó anyag és a hirtelen keletkező czinkgőzök majdnem elkeriilhetlen robbanást okoznának. Sőt inkább apró darabokban rakják be a czinket a tégely aljába, ennek tetejébe a szintén elaprózott rezet, s az egészet sűrű réteg szénporral födik be. Ha az elegy meg van ömölve, kiöntik lemezekké, s pedig sárgaréz vagy tompák lemezekké, a szerint, a mily arányokba volt közösítve a réz s czink. Mindkettejök további megmunkálása egyre megy. A lemezeket többnyire körfürészszel hosszukban vágják szét és a részeket ezután tovább nyújtják, korábban kalapálással, most többnyire hengerléssel. A nyújtás mindig hidegen megy végbe, mivel a közönséges sárgaréz vagy tompák fajták izzó állapotban nem símulékonyak. Minden átjártatás után azonban, vagy két-három átjárást követő el vékony odás után, a lemezeket izzítani kell, hogy a hengerlési keménységet elveszítsék. Ha a bádogok már vékonyodnak, négyével, hátával hengerük. Némely fajtáját a bádognak a hengerművek alatt egészen elkészítik, mást, mely igen vékonyra s szélesre verendő, csak hosszában nyújtanak ki, s kalapácsok alatt, melyek perczében 400 ütést mérnek, verik ki készre. A befejezett hengerlés
