Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 1-2. kötet (Budapest, 1881, 1877)
2. kötet - A réz
114 A réz, a vas, mely nem ártalmas, sőt ellenkezőleg az egész rézolvasztási míveletre igen hasznos és szükséges elannyira, hogy oly esetekben, melyekben mint kénvas nem foglaltatik az érczben, s ez ellenkezőleg kovás alkotórészeket tartalmaz, még vasat is rádásolnak hozzá. Vas- és mész-rádás nélkül kevés réz volna kiolvasztható, mert ez, mihelyt oxydullá lett, a salakba elegyednék, a mit most helyette a vasoxydul és a mész tesznek. A rézolvasztásnál a vas szerepe tehát általában oltalmazó ; forma szerint feláldozza magát, hogy a réz értékesüljön. A réz értékítés első termékének, a nyersréznek, idegen részei kiválóan kén, vas, ólom, antimon, arzén, biszmut, czínk és nikkol. Ezek eltávolítása czéljából már most a nyersrezet (az előző szivárogtatás után ezüsttartalmút) a színítés (Gar- machen, raffinage,) alá vetik, vagyis a színítő kemenczében (38. ábr.) vagy egy kis lángolóban faszénnel rétegezve kiolvasztják. A színítők a vasfrisselő pestekhez hasonlítanak, csakhogy amazoknál a tüzgödör kerek és sűrű tömedékből van alakítva. Mivel az imént nevezett anyagok könnyebben vegyülnek az oxygénnel (oxydá- lodnak) mint a réz, meg van adva a lehetőség arra, hogy az utóbbit oxydálás utján tőlük fölmentsük és épen ez a színítés czélja. Az ömledő tömeg fölszínére fújtatok által folytonosan levegőt és ezzel újabb s ifjabb oxygént bocsátanak. Az idegen részek ez alatt részint mint gőzök (antimon, arzén) távoznak a kemencze fölött levő paláston át, részint salakot képeznek, melyek <Miál elfolynak. A színülés elóhaladottságát arról ismerni meg, hogy az ömledt anyagba koronként egy vasrúdat merítenek, azt gyorsan kirántják, vízben megoltják és avasra tapadt rézréteget megvizsgálják. Ha a színítés megtörtént, a fujtatást abba hagyják, a meg- ömlett fém felszínéről letakarítják a szenet s salakot és ismét tárcsítanak (rozettálnak), míg a réz legnagyobb része ilyenekké változtattatott. A legelső tárcsák a legfinomabbak. A tárcsa-réz azonban még nem képez feldolgozásra alkalmas anyagot, fiijával van még a nyithatóságnak (Hämmerbarkeit, malléabilité), mert rendesen még bizonyos mennyiség rézoxydult tartalmaz, melyet a tárcsák ismételt olvasztása által kell előbb még színíteni, azaz színfémmé változtatni. Ez szintén a színítőben megy végbe szén-rádással és enyhe fuj tatással. A vasrúdakkal folyton kiemelt próbákat úgy vizsgálják meg, hogy azon forrón kalapálják, aztán vízben lehűtik, s végre hidegen is kalapálják. Mihelyt a nyithatóságot mind e két próba kimutatta, a színűlés beállt, mire a rezet kanalakkal agyaggal bevont mintákba mentik, mihez hogy a káros fecskendés elkeriiltessék, nem igen nagy hőt alkalmaznak, és azonkivül farúdakkal való keveréssel a tömeget egyenletessé teszik. A mintákba öntés által nyert tusakoknak rézczipó (Hartstuck, pain de cuivre, copper-brick) a neve és továbbá munkálás végett hengerek vagy pörölyök alá kerülnek. Ezek a réznyerés száraz módszerei. Meg kell még említenünk a nedves eljárást, mely hol tűzzel, hol anélkül megy végbe, és mely újabban különböző alakban a gyakorlatban alkalmaztatik. Ha ez eljárásnak nem is az a czélja, hogy fémes rézt nyerjenek, hanem a legtöbb esetben beérik a rézgáliczczal, meg kell említenünk, 37. ábra. Réz szinitő-pest. *
