Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 1-2. kötet (Budapest, 1881, 1877)
2. kötet - A czink, kobalt, biszmnt és társaik
A biszmut. 109 kitetszik. Ha valamely antimonoldat (antimonchlorid, liánytatóborkő vagy ilyee) kéntartalmú oldatokkal (kénmáj, alkénsavas sókkal, kénhydrogénnel stb.) jön érintkezésbe, mindannyiszor kénantimonos csapadék képződik, mely narancs- vagy czi- noberszínű, a míg a természetes vegyülék mindig fekete fémes külsejű. Az antimont ennélfogva egy szép festékanyagnak : az antimonczinober előállítására használják, a mely mint olajfesték a rendes czinobernek versengő társa. Még lesz róla szó a fémfestékeknél. Használják az antimont sok kemény ötvözetben ; a lágy ón például an timon- ráadással annyira megkeményedik, hogy mint britannia fém közel jár az ezüsthöz, sőt az ólom is antimonnal vegyülve feladja lágy természetét, és kemény, merev (igaz hogy törékeny) anyaggá válik, mely mint ilyen használatot nyer a nyomóbetű öntésnél. Ez áll egy rész antimon és négy rész ólomból, azonkivül gyakran kis mennyiségű rézből. A biszmut külső látszatra hasonló az antimonhoz, de ennél sokkal ritkábban fordul elő és árban azt 10—20-szorosan túlszárnyalja. Az ókorban nem ismer- 34• ábra‘ Biszmut szivárogtató homlokképe. ték és Agricola 1520-ban először említi fel mint külön fémet. De hogy mit jelentsen eredetileg a biszmutum, wismuth név, az homályban van. A biszmutot az őt kisérő érczekből kell kiolvasztani, a mi a fém hígfolyóssága mellett igen gyors munka. Tulajdonképi biszmutbányászat azonban Európában nem létezik, mert e fém nem mutatkozik sehol külön, hanem el van keverve kobalt- és ezüstérczekkel, rézuikkollal stb., és ezek koholása közben hulladékot képez, mely a dolgok mai állásában igen elfogadható mellékkeresetet nyújt. A szász érczhegy- séghen, hol legtöbbet koholják, elejénte nem vették figyelembe, de csakhamar rávetették szemüket és kiszivárogtatással (kiolvasztással) választják ki a meddőből. Itt Schneebergnél fennáll egy biszmut- szívárogtató, melylyel a biszmutot ily módon nyerik. Az átlagosan 4—12 százalék biszmutot magukban rejtő érczeket, a mennyire lehet, elválasztják a kőzettől s mogyorónagyságú darabokban lerakják öntött vas csövekbe b d (35. ábra), melyek az alattuk levő rácson élesztett tűzzel fűttetnek. A lejtős csövek alsó vége egy kis nyílás fenntartásával agyaglappal van födve. A kiolvasztott biszmut a kis nyílásokon az a a vascsészékbe szivárog, melyek A'-nál parázszsal hevíttetnek. Ily módon a szász érczhegységben évenkint 300 mázsa biszmutot is nyernek, s ez az egyedüli rendelkezésre álló mennyiség, a mióta Anglia felhagyott termelésével. Elég is lett volna ez azokra a technikai czélokra, melyekre alkalmazásba vétetett, de e fém előbb nem ismert orvosi fontosságra tett szert, és az árát tízszeresen fölverte, mely körülménynél fogva természetesen megszűnt technikai czélokra való alkalmazása. Az utóbbi években azonban új fordulat állt be az által, hogy úgy Peruban, mint Ausztráliában gazdag biszmutércztelepekre bukkan35. ábra. Biszmut szivárogtató átmetszete.
