Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 1-2. kötet (Budapest, 1881, 1877)
2. kötet - A czink, kobalt, biszmnt és társaik
Antimon s biszmut. 107 gőzmozgókhoz stb., melyek rendkívüli tartóssággal bírnak. Kieszelték azt is, hogy a kénsavas nikkolsó oldatból a fém galvánfolyammal lecsaptatható, mit nemcsak a fametszetek s fémes nyomólemezek bevonására ; hanem egyáltalán a galvánképlés- ben ezüsthöz hasonló csapadékok létesítésére is használnak. E fém azonfelül sóiban és más chemiai készülvényeiben szintén oly gazdag festékanyagban, mint társa : a kobalt ; azok a körülményekhez képest a zöldnek, kéknek, sőt sárgának is igen szép árnyalatait mutatják ; a chlornikkol, erős hőben illasztva, aranyfényű pikkelyecskéket képez. Mindamellett eddig nem használták ki festékek gyártására, a minek oka abban rejlik, hogy minden színhatása más anyagokból szebben és olcsóbban állítható elő. ANTIMON és BISZMUT. Az antimon magában nem játszik szerepet a technikai világban, teljes tisztaságban ritkán állítják elő, mindamellett sok tekintetben hasznos. Termésként, kevés ezüst és vassal vegyülve, csak egyes esetekben fordul elő. A bányászatilag legfontosabb antimonércz az antimonfény vagy szürke piskolczércz (Grauspieszglanz- erz), mely háromszoros kénantimon. Az antimon tehát a ként kedvelő fémek közé tartozik. Az antimonfény szétmállása s átváltozásából eredve előfordul : az anti- monvirág (természeti antimonoxyd, fehér piskolczércz), a veres antimon (vörös piskolczércz) és az antimon-okker. Azonkívül van zinkenit, mely áll antimonból, ólomból és kénből, továbbá bournonit, ugyanazon alkotó részekkel, csak hogy réz is van benne. Az antimonérczek különösen gránit, agyagpala s gneisz telérekben és telepekben fordulnak elő, réz-, ezüst-, ólom- és egyéb érczek kíséretében. A legtöbb esetben az antimont nem igen szívesen látják más fémek kíséretében, mert ezek értékesítését nehezíti. Csak a hol az antimonérczek a telérek egyedüli vagy mégis legfőbb töltelékét képezik, van tulajdonképi antimonbányászat. Ilyen van Angliában, Fran- cziaországban és nálunk. Újabb időben Algirból szállítanak sok fehér piskolczérczet Francziaországba és Angliába. A német piaczot Magyarország látja el a Rozsnyó melletti kincstári magurkai és szomolnoki, továbbá Körmendy vasmegyei kőszegi antimonbányáiból, ki évenkint 13—20.000 mázsa antimonérczet s 3—4000 mázsa antimonfémet termel mintegy 80.000 frt értékben. A kénantimon nagy idomtalan leveles tömegekben törik, vagy a hol zavartanul kristályodhatott, hasábos dárda csomagokban, melyek aczélzöld színűek és erős fémfényüek. Úgy látszik, hogy a hajdankorban ismerték és használták e feltűnő természeti terméket. Valamint ma, úgy a Keletnek női azzal vagy abból készült készítménynyel festették szemöldöküket nagyobbra, mely szokásra utalást találni az ó-testamentomban Ezekiélnél. A görögök ,,szemnagyító“-nak nevezték ezért el ; a rómaiak ,,stibium“-nak hívták, és Plinius már mint orvosi szert említi. Az antimonfémet, mint sajátságos testet, vigy látszik a 15. században ismerték meg ; azelőtt az ólom egy nemének tartották és összetévesztették a biszmuttal, és a középkor alchimistái sokat bibelődtek a piskolczczal és antimonnal. Nevezetesen a nagy chemikus hírben álló franczia barát Basilius Valentinus a maga idejében (1460) sokat foglalkozott az antimon gyógyító hatásával. Minthogy ilyszerű kisérletei mellett, mint mondják, több szerzetes társa meghalt, ez anyag antimoine franczia, iati- nizálva antimonium — szerzetesek elleni szer — nevet nyert. Más jelenségek szerint azonban az utóbbi név sokkal régibb. 14*
