Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 1-2. kötet (Budapest, 1881, 1877)
2. kötet - A czink, kobalt, biszmnt és társaik
Nikkol. 103 igen kis alkotó részt és bizonyos más fémek képezik a fő részt. Sőt nem is a tiszta érczek, hanem ama melléktermékek képezik a nikkoltermelés fő forrását. Ezeklegki- válóbbja a kobalt-kötés, mely a kékfestékgyárakban a smaltin-készitésnél visszamarad. Lényegében ez arzén-nikkolból áll, melyben a nikkol egyrészét a kobalt helyettesiti. Hasonló kötések maradnak vissza némely ólomérczek kokolásánál és rézsalakokból is vonnak ki itt-ott kevés nikkolt, mivel ennek magas ára a ráfordított fáradtságot jól megjutalmazza. A nikkol jelenleg az elég ritka és nehezen kinyerhető, tehát drága fémek közé tartozik. Olasz- és Spanyolország elég gazdag benne , de nem dolgozza fel, hanem mint érczet áruba bocsátja Belgiumnak, Francziaországnak. Hazánkban, mint fönebb érintettük, a gömör-szepesi érczhegység bővelkedik benne, és vagy 6000 mázsát termelnek belőle évenként, mely mint kötés jut a piaczra. Németország sok vidékén bányászszák és elejénte, mig eltanulták felhasználását, a legtöbb Angliába vándorolt, és Birminghamben vele csakhamar az új-ezüst új ipara keletkezett. Ha nikkoloxydot erős fehéren izzó hőben szénnel szinítíink, fehéresszürke, platinához hasonló fémet nyerünk, mely a vas keménységével bir, hidegen és izzón lemezekké nyújtható és dróttá húzható. Fényelve szép, légálló fényt nyer. Folyóssá- gára nézve a kovácsvashoz hasonló ; a vassal közös még az a sajátsága, hogy a delej vonzza és maga vonzóvá lesz. Hogy a nikkol érczeiből a fémes állapotba jusson, vagy hogy csak technikailag használható alakot is öltsön, sok és környülállásos munkát igényel, úgy, hogy e fém még akkor is költséges lesz, ha nagyobb mennyiségű nikkolérczet birnak a bányák szolgáltatni. A nikkol-érczek feldolgozásából csak az első és nyers rész van a tulajdonképeni kohász kezében , kinek főeszköze a tűz ; az ő feladata nem a fém előállítása maga , hanem inkább az , hogy lehetőleg nikkolban dús kötést vagy kiskirályt (Metallkönig, matte, regulus) nyerjen. Erre sorra kerül a nedves chemia, mely a kötéssel, tulajdonságai szerint kiilönbözőleg bánik el, hogy a nikkolt, kobaltot, arzénikot stb. kiválaszsza és az oxydalakban kinyert fémeket szükség szerint ismét kiskirályi vagyis szinállapotba visszavigye. Sokféle módszer van erre nézve alkalmazásban, melyeket jobbára gyári titokként őrzenek meg, miért is ezekről csak a főbb vonásokban szólhatunk. Azok az esetek , melyekben tiszta réznikkolt koholás alá vesznek , nem gyakoriak. Ezzel úgy bánnak el, mint a többi arzén és kéntartalmú érczekkel, többszörösen pergelik a kellő mennyiségű kvarcz, agyag, mészpát stb. rádásolásával, hogy előbb nyerskövet, majd meg további pergeléssel úgynevezett tömhiidt követ (Koncen- trationsstein, matté concentrée, concentrater metall) nyerjenek. Az arzént a perge- lés elillasztja, melyet arzénes sav alakjában a tömhesztő kamrákban felfognak. A tömhiidt követ már most vagy fémes nikkollá és rézzé dolgozzák, vagy arra munkálkodnak , hogy e két fém együtt ötvözetben váljék ki, a mely , ha lehetőleg arzén és vas hijával van, azonnal új-ezüstté dolgozható fel, mivel réztartalma nem szolgálhat ebben gátul, úgy is ezt a fémet kellvén hozzáadni. A kékfesték-gyárakban a kobalt-nikkolérczeket kobalttartalmukra való tekintetből használják ki; a nikkol a kötésben marad, mely ekkor kevés kobalttartalmú természetes nikkolércz tulaj donságával bir, s mint ilyent is dolgozzák fel. Kötés alatt tehát oly kohóterméket értünk, melyben egy vagy több fém főkép arzénhez van kötve. Ha az arzén helyét kén foglalja el, az ily termék a kiskirály. Bizonyos körülmények közt egyugyanazon olvasztási mívelet mindkettőt szolgáltatja. A kötés, kiskirály vagy dús nikkolérczek, már hol az ilyen akad, képezik
