Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 1-2. kötet (Budapest, 1881, 1877)
2. kötet - A vas és a vasipar
A vas és a vasipar. 49 oxyddá lesz, iszapszerü vagy likacsos tömegben leülepedik s végül érczczé mócsár- vagy gyep vaskővé (Raseneiseu) keményedik, melyet esak össze kell gyűjteni s azonnal koholható. Némely lapályos vidéknek egyéb vasa sincs ; fejszéinek és ekéinek anyaga a szó teljes értelmében a földből szivárgott ki, és a gyepvas az a vas, melyet a természet nemcsak teremtett, hanem folytonosan még teremt. Ez érczfajban leginkább Svéczia és Norvégia bővelkednek; Poroszországnak majdnem minden lapályaiban rendkívüli nagy kiterjedésben található. Nálunk a mocsárkő legtöbbet Mármarosban és Munkács környékén akad, de annyira agyagos és vasban annyira szegény, hogy haszonra nem nyújt kilátást. A « nagyolvasztópest», a «vaskohó » szavak hatalmas képzetet keltenek bennünk, de ez csak az újabb időben fűződött hozzájuk. Évezredekig e technikai ág is kézmí- vesség volt s nem űzték nagyobb terjedelemben, mint máig is gyakorolják Afrikában. Európában a 16. században még csak kis kemenczékben vagy alacsony pestekben, alig 2 méter magasságúakban, olvasztották a vasat roppant anyagveszteséggel. A kemenczéket, ezt a sikerre nézve oly fontos eszközt, lassanként fölemelték 3—í- méter magasságra (buczapest, Wolfsofen, haut fourneau à masses, single block-furnace), majd 5—7 méterre, a mivel eljutottak a szélpestek (Gebläseofen, fourneau à soufflets, blast-furnace) szerkezetéhez, melyekben, folytonos üzéssel, az elért nagyobb hő által könnyen folyós érczekből már nem nyertek pöröly alá való tésztás aczélnemű vastömeget, hanem cseppfolyós nyersvasat, melyet időnkint a pest gyűjtőjéből lecsapoltak. Ily nemű pestek könnyű olvadáséi érczek részére sok helyt most is alkalmazásban vannak ; de az arra való törekvés, hogy nehézolvadáséi érczekkel is megkiizdjenek, a pestek további emelésére vezetett, úgy hogy végre kinőtték magukat a jelenben kiválóan használt nagyolvasztók (Hochöfen, haut fourneau, high furnace), melyek magassága néhutt a 20 métert is eléri. A hígfolyós vas nyerése találmány volt, még pedig következményekkel járó. A nagyolvasztóban eszközölt folyamat behozataláig (hihetően a 16. század kezdetén) az egész világ egy kovácsa sem láthatta a vasat ily mivoltban, mert a mit a korábbi kis kemenczékből nyertek, az, mint alább látandjuk, nem is bírt olvadó képességgel. A nagyolvasztóból kerülő folyós tömeg azonnal, a mint van, mintába öntés utján egész sereg hasznos tárgy ellőállítására fordítható ; kezdetben azonban ezt csak mellékesen gyakorolták, s csak lassanként, a gépek fejlődésével öltött oly nagyszerű mérveket, minőket] napjainkban elért. Főkép a niegömlött és ismét merevedett vas mint nyersvas bírt fontossággal, mert kiinduló pontul szolgált a kovácsolható, nyújtható vas nyerésének ; ennek folyamán képződtek a frissítés különböző módszerei, melyeket újabb időben, a mennyire a kőszén mint tüzelőanyag tért foglalt, az úgynevezett kavarás mellőzhetővé tett. Régebben a vaskohókban csupán faszénnel tüzeltek ; a kőszén alkalmazása az angoloktól ered, és ez annyiban, hogy"lehetővé teszi a nagyban való űzést, ugyan technikai haladás, de a nyert anyag jóságára, nézve hátrálás, úgy hogy bizonyos czélokra még most a faszénnel olvasztott vas nélkül nem lehetnek el és szivesen termelnének ily módon többet, ha az erdők folytonos pusztulása nem szabna egyre szűkülő korlátokat. Legkönnyebb szerrel szolgáltatja még Svéczia a faszén-vasat, miért is úgy jó érczei, mint fémének jóságára nézve a vasat gyártó országok közt kiváló helyet foglal el. Az angol aczélipar nevezetesen jó részt a svéd vason alapul. A tömeges tennelés és sokszoros alkalmazás tekintetében ellenben az angolok állnak első helyen. Csak a múlt század végével, a gőzfujtatás behozatalával, emelkedett ott a vasipar, és az idöfolyamában igazi óriási haladást tett. Az angol vasbányák valóságos aranybányákká lettek az által, hogy a természet az értékesítés eszközeit Találmányok könyve. II. 7
