Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 1-2. kötet (Budapest, 1881, 1877)
1. kötet - Lövegek, szálfegyverek és aczélszerszámok
30 Lôvegek, szálfegyverek és aczél szerszámok. E hatás azonban nagyon bizonytalan s pedig kettős oknál fogva. A taraczknak találó - képessége volt először is igen gyönge ; második oka pedig a fent leírt fagyujtó volt, mely az idöközitést (tempiren) lebetlenné tette. Csak mintegy 40 évvel ezelőtt oldatott meg ez ürlövedék tüzének hatása. Bormann belga tábornok abból kiindulva, hogy e lövedék becse egészben elvész, ba nem robban a kellő helyen és időközben, tanulmányai alapján feltalálta az időhöz köthető vagy idöközithetü fémgyujtót a gyárit alakít tiíz-eleyy koronggal. Ez az úgynevezett belga időgyujtó, — melynek szerkezete az újabb javításoknak képezi alapját, — egy fém (ón és ólom ötvözetű) testből áll a (23. ábra), melyben a gyúló-ttízelegy (lisztlőpor) b karikaalakú mélyedésben van ; <1 a lőporkamara r závártárcsával. A gyújtó felületét egy erős fémfedő képezte, melyen a gyúló időpontok félperczenkint e voltak jelölve. E szerint a tüzérnek különböző távolokhoz képest kellett a gyújtót megfelelő helyére igazítania, azaz a robbantást időközítenie. Rendkívüli fontos lövedéket nyert a tüzérség a gránátkartácsban, vagy a kartácsgránátban, melyet 1825-ben elhalálozott feltalálója, Shrapnel angol tábornok után, röviden csak Shrapnelnek neveznek. A Shrapnel lényegében ürlöveg ( Hoblgescboss), mely ólomgolyókkal van töltve és durranótöltéssel és gyújtóval ellátva. A gyújtó időközlésével a lövedéket pályája tetszés szerinti pontján lehet szétrobbantani. A robbantott részek (gránátdarabok és ólomgolyók) a robbantópontról egy kévében egyre növekvő kiterjedéssel az ellenség felé röpíttetnek és oly hatásúak, mint a puska-sortűz, ba a gyújtó jól van megszerkesztve és időköziivé. A löveg töltényét úgynevezett dörzsgyujtó-csővel (Friktionszünderrobr) sütik el. Ez alatt sárgarézbádog hüvelyeket értünk, melyek 5 centiméter hosszúak és oly vastagok, hogy csekély közzel a sütőlikba illenek. Ezek alsó része lőporral van megtöltve, míg felső részükbe egy sulyrész chlorsavas bamuélegből és két sulyrész antimonból álló keverék tétetik ; ez úgynevezett dörzsölőanyag. Ez utóbbi heves rántással gyulásba hozatván, lángját közli a hüvelyben levő lőporral és ez ismét a löveg töltésével. A dörzsölő készülék egyszerűen egy kettősen sodrott huzal (Drath), melynek egyik vége belényulik a dörzsölőanyagba ; a másik, hurkos vég, pedig abból kiáll. Az elsütő tüzérnek kezében egy több láb hosszú zsineg van, melynek égjük vége kajmos. Ezt beakasztja a kiálló hurokba, és a «tüzet* vezényszóra egy erős rántással kirántja a hüvelyből a sodronyt, mire a gyújtó tűzszikrája a töltést rögtön elsüti. A CSÖvek anyaga eredetileg barnaréz (bronze) volt. Az olcsóbb öntött vassal tett kísérletek nem sikerültek. A legfőbb ellenvetés az volt, bőgj’ szilárdsága, valamint rugalmassága igen csekély. A napóleoni háborúk után az előre haladt tudomány szoros vizsgálat alá vette a csöveknek szolgálható anyagokat. Eredménye az lett, hogy a nagyobb öblű lövegeket kiválóan vasból öntötték, és a cső szerkezeténél e fém csekély rugalmasságára abban voltak tekintettel, hogy az eddig szokásos külső czifrázatokat, párkányzatokat elhagyták és a cső alkatát, a csapágyig majdnem hengeresen és innen kúposán készíték. Ez alkattal birnak a mai lövegek is, mert ez a szivósabb anyag tartósságát is növeli. A nagyobb öblű csövek mai napság majdnem mind abroncsoltatnak, Huguenin belga tábornok módszere szerint. Ennek előnye abból is kitetszik, hogy míg az öntött vascső abroncsolása ép annyiba kerül, mint maga az öntött vascső, az abroncsolás után négyszer annyi lövést áll ki, mint anélkül. A bronzot sokkal fölülmúlja az öntött aczél, mely az öntött a ássál szemben nagy ellentállást fejt ki a gázok hatása ellen, a barnarézzel szemben nagy keménységet a lövedékek iitődése ellen, és vegyi érzéktelenséget a lőporüledék ellen. Az ily
