Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 1-2. kötet (Budapest, 1881, 1877)
2. kötet - Bevezetés
Bevezetés. 11 tói, melyet amaz az orvosok és vegyészek közt keltett, mindamellett ha mindjárt más irányban is, a ckemiát lényegesen előmozdította és az ezzel közel rokonságban álló ásványtant és kohászatot czéljaiban olykép meghatározta és anyagjaira nézve annyira felgazdagitotta, hogy ő majdnem ezek tulajdonképi alapitójának tekinthető. Ez Ayricola György volt, ki 149i-ben Glauchában született és a lipcsei egyetemen úgyszintén különböző olasz főiskolában nyerte képzettségét. A mi a chemia által neki köszönt haladást illeti, mint már említők, különösen a kohótani folyamatok voltak azok, melyeket behatóan tanulmányozott és melyeket ennélfogva egészen uj, észszerű módszerekre fektetett, ü tanitá, hogy az érczekct úgy kell pörkölni, hogy az azokból felszálló ként fel is fogják ; utasítást adott, hogyan kell a vörösrezet tisztán előállitani, az ezüstöt vasból és rézből ólom által csurtatta és megmutatta hogyan kell nyerni a higanyt, piskolezot és bismutot. A konyhasó, salétrom, zöld gálicz és timsó nagyban előállítására czélszerü eljárásokat tudott, és az érczek fémtartalmának megvizsgálására vonatkozóan a kohászat szintén becses utasításokat köszön neki, melyek nemcsak a követendő elvekre terjeszkednek ki, hanem czélszerü szerszámokat, pestszerkezeteket stb. érintenek, és melyek a 18-dik század végéig mértékadók voltak. Az ásványtan végül úgy tiszteli őt mint az első rendszer megalkotóját, a mely szerint az osztályozás megkísérelhető volt. Mind e chemiai munkálatok ugyan tulajdonkép egészen önálló irányt követnek és a többiek czéljaival egyáltalán semmiben sem közösek. Ezért Agricola életében nem is vétettek figyelembe, melyet pedig belső jelentőségüknél fogva megérdemeltek volna. Paracelsus nézetei és tanai fölött is inkább csak halála után kezdődött meg a valódi heves vitatkozás, és ha hivei közt volt is elég szószátyár és szemfényvesztő, voltak elegen olyanak is, kiket komoly törekvés és értelmiségük vezetett. Turquet de Mayenne (szül. 1573-ban Genfben), Croll Osvát a 16-dik század végén és Mynsicht Adrian tekintélyükkel a jó csirák termőképességet föntartották és különösen Libarius Tamás tett sokat ama tévedések tisztázására, melyeket a gyógy- tani chemiai rendszer alkotója abba fölvett. Kitűnő megfigyelő tehetségével Libavius sok uj módszert talált fel, melyek neki nemcsak az akkoriban alkalmazott gyógyitó szerek megvizsgálásában, hanem uj vegyiiletek előállításában is lényegesen hasznára voltak. Annak a módszernek, mely szerint ha ként sálitrom hozzáadásával elégetünk, kénsav áll elő, ő a szerzője, és ez még máig a kénsavgyártás alapja. Spiritus fumans Libavii még most is a kettős clilorónnak szokásos neve, melyet úgy nyert, hogy higanyillasztékot ónnal párolt le. A gázoknak különös figyelmet szentelt és az ő elemző szabályzatát, mely kiválóan az érczek próbájára vonatkozik, magának is pontosan kellett követnie tudni, mert képes volt vele az ólom minden fajtájában ezüsttartalmat kimutatni. Hogy mily tárgyiasan és elfogulatlanul tudott Ítélni, legjobban bizonyítja az, hogy az ásványérczek szilárd tartalmát viz által átjárt kőzetek föloldott alkató részeiből származtatta. Libavius mellett Sala Anyelus lép föl ; mindkettejöknél kiválóbb azonban Van Helmont János, kinek jelentős szelleme ugyan az akkori idők tévedéseitől nem maradhatott ment, és koronkint a mystikus tlieologián csüngött, majd meg az alclie- misták által kisértetbe vétetett, de ki képes volt az akkori minden téren levő ismereteket egybefoglalni, s összehasonlítás, megválogatás és elkülönzés által lényegesen használni. A mi elméleti nézeteit illeti, Helmont elveté a régi megszokott aris- totelcsi négy elemet egészen ; a víznek mint minden dolgok főalkató részének nagy jelentőséget tulajdonított. Hogy azonban a testek elemi összetételére nézve még igen téves véleményben volt, mutatja a fémátváltoztatásba vetett hite, melyhez egész életen át ragaszkodott, noha munkálataiban az által semmi irányban sem engedett 2*
