Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 1-2. kötet (Budapest, 1881, 1877)
2. kötet - Bevezetés
BEVEZETÉS. Van-e oly szín, mely csúnya volna? Nincs. Önmagában véve mindegyik szép, s csak a helytelenség, melylyel az emberek alkalmazzák, okoz csúnya hatást. Ugyanaz a szürke, ugyanaz a vörös szín, mely most a szemünket sérti, elragad minket, ha egy más illő szín mellé állítjuk. S nem csak a színnel és hanggal vagyunk úgy ; a természetben önmagában véve minden jó, s okos czélra használható fel. «Nincsen szenny. Szenny csak olyasvalami, a mi nincs a maga helyén», mondá Palmerston s igaza volt. Midőn a finom társaságból száműzzük a guanót, nem kell előbb még eredetére viszatérniink, hogy erre meggyőző okot keressünk, de azért mégis elragadtatjuk magunkat az által a csudálatos színsorozat által, melyet a chemi- kus a tengeri madarak váladékaiból elővarázsol, midőn ebből a baraczk gyönge pirosságától a lenyugvó nap tiizéig színpompát tár elénk. Aroszszagú kőszénkátrány a nők piperéjében nagy szerepet játszik. A piszkos kátrányfoltot, mely a világos- szinfi ruhát ékteleníti, a benzin nyomtalanul kiirtja ; pedig a benzin nem egyéb, mint a kátrány ivadéka, mely ebből lepárlás által lett. Azonkívül ez a fekete legény nem igen kedvelt természetét az által, hogy hővel, savakkal és más ráliató szerekkel bánnak el vele, úgy elváltoztatja, hogy nemcsak a legfinomabb keserű- mandolaolaj jó illatát ölti fel és számos esetben ezt csakugyan pótolja mint illatszer, hanem akár egy sokszínben csillámló Chamäleon a legkülönbözőbb színekben is előáll, és a vörös, kék, violaszín pompás árnyalatai, melyekkel az utóbbi évek anilin, magenta, solferino, azurin, cöruleün, saphyrin, roseín, fuchsin stb. nevek alatt megajándékoztak, úgyszintén a gyönyörű zöld, barna és sárga festékek eredetüket a kátránynak köszönik, mert mindannyian átváltozásai néhány oly anyagnak, melyek a kőszénkátrányból állíthatók elő. Sőt azzal a ténynyel állunk itt szembe, hogy ezek közt oly anyag is akad, — a pikrinsav, egy sárga, különösen a selyemfestés körül becses anyag, — melyet ezelőtt csupán a költséges indigóból állítottak elő, és mely az oly annyira különböző testek meglepő rokonságát tünteti fel előttünk. Az, hogy e rokonsági viszonyt fölismertük és elanyira kikutattuk, hogy segedelmével nemcsak a becsest a kevésbbé becsesből tudjiik kiválasztani, hanem még hasznos dolognak fel is dolgozhatjuk azt, melyet azelőtt mint hulladékot elvetettek, kiválóan a chemia gyümölcse. Hogy mily szolgálatokat tett ez már is a világnak, szembetűnővé leginkább akkor lesz, ha csak felszínesen is végigjártatjuk tekintetünket a kincsek azon gazdagságán, melyeket az életszükséglet ezernyi kisebb- nagyobb kívánalmai kielégítésére jelenben a természettől kicsikarunk és ha a korábbi időszakok ebbeli szegénységével párhuzamot állítunk fel. A mig a régiek csak azokat az anyagokat tudták hasznukra és kedvtelésükre fordítani, melyeket a természet készen a felszínre vet, és mesterséges utón csak 1*
