Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 1-2. kötet (Budapest, 1881, 1877)

1. kötet - A gépgyártás és eszközei

Szerszámok. 25 A csavarsotu a munkapadhoz (Werkbank, établi, bench) van erősítve, rendesen ková­csolt vasból való és egy szilárdan álló, továbbá egy mozgatható részből áll. Ez utóbbi eláll a pádtól és a munkás felé néz. A mellékelt rajz szerint a d e a csavarfogónak pofáit (Backen, mâchoi­res, jaws) képezi, ab a szájat (Mund, mors, mouth). A száj belső lapjai hegített és edzett aczéllal vanu ak kirakva, s hogy erősebben fogjanak, reszelésen meg vannak vágva. A c n csavarral, melyet a y emeltyű vagy fogantyú (Schlüssel, manivelle) nagy erővel mozgat, a száj mindkét része egymásra csukódik. Alul /'-nél van a csukló vagy csáp, a mely körül a pofák mozgékonyak. A krugó a pofákat szétnyomja, amint a csavart visszafelé csavarják. A csavarsotut a munkapadhoz erősíti a h csavar fogas peczkéive 1, mely ellentállást pedig az x harántvasban talál, és ez egyszersmind üllőül is szolgál, mikor alkalmilag a munkadarabot kalapácscsal is meg kell igazítani. 2. A körömcsavar (Feil-, Stielkloben, étau a main, hand-vice) a csavarsotut kisebb tárgyaknál helyettesíti, melylyel — minthogy kézben tartják — a munká­landó darabot ide-oda lehet forgatni, úgy hogy ehhez minden oldalon lehet férni, a mit a csavarsotunál csak többszöri megváltoztatott befolyással létesíthetni. A körömcsavar főrészeiben hasonlít a csavarsotura, de csak 0,07—0,15 méter hosszú. Két szára van : a b és v d, melyek felül az úgynevezett szájjá bővülnek. A két szár az c-nél alkalmazott peczken forgathatók. A c cl szárban van az fej csa­var-orsó megerősítve, mely a bal szár nyílásába bocsátkozik. A h rugó, mely a cd szárhoz van erősítve, azon van, hogy a szára­kat egymástól távol tartsa. A g csavarház által, mely a csavaro­lás könnyítése miatt szárnyas, a szárak közelebb hozatnak egy­máshoz és b c pofáikkal megragadják a közéjük tett tárgyat. 3. A foçink közül a nagy harapófogó (Beisszange, tenaille, pincer) közismert, melyet szögek kihúzására, vagy alkalmilag lecsippentésére hasz­nálnak. Megemlítendő még a gyúrás fogó (Schiebzange, tenaille à boucle, sliding- tong), melynek szárait hosszas négyszögű gyűrű fogja körül, melylyel a fogót, ha szája felé tolják fel, be lehet zárni. B ) A beosztásra, vonalzásra használják a vonal zószert (Streiclnnass, trácequin, marking-gauge). Ez áll egy darab vasból, vagy vassal kivert fából, melyen keresztül egy 0,15—0,25 m. hosszú vasrudacska van tolva. Ez utóbbit, abban a helyben, a hová tolják, csavarral megerősítik. Ennek végében van egy aczélpeczek, mely a munka­darabon végig horzsolódik, a mint a vonalzószer fejét az u. n. péczét (Anschlag, tête) annak szegélyén végig húzzák. A távolság a munkadarab szélétől tetszés szerint vál­toztatható a szerint a mint a rudacskát a péczéből többé vagy kevésbbé kihúzzák. 2. A körző (Zirkel, compas) használatát közismertnek tekinthetni. A fémmun­kások műhelyeiben a következők fordulnak elő : a csuklós körző (Scharnierzirkel, compas à charnière), melynek két szára egy csuklón fordul, mint a rajzszerekben használt körző. Legtöbbnyire aczélból készült edzett csákókkal bir. Még a kovácsolás­nál is ily körzőket használnak a kimérésre ( t'úzkörzőJ, de még legtöbb hasznát veszik a műpadon. Gyakran szükséges, hogy a körző nyílása hosszabb ideig változatlanul maradjon, a közönséges körző szára azonban véletlen megütésre könnyen helyet változ­Talúluányok könyve. I. ^ 21. ábr. Csavarsotu. 2-2. áb. Körömcsavar.

Next

/
Oldalképek
Tartalom