Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 1-2. kötet (Budapest, 1881, 1877)
1. kötet - Kötélverés és kötélgyártás
176 Kötélverés és kőtélgyártás. A kötélverő fonását utón útfélen látjuk, de azért megesik, hogy nem mindenki érti. Alapjában véve itt ugyanaz történik a mi a rokkánál, csak hogy ennél a fonás- és föltekerés egyidejűleg a kötélverőnél fölváltva megy végbe. A kötélveró fonókerekénél a lódító zsinór (Laufschnur) egy félkör alakú állványban vízszintesen levő va& orsókat hozza keringő mozgásba, melyeknek kiálló vége kampós. Minden kötélverő munkásnak csak egy ily keringő kampóra van szüksége, e szerint több is dolgoz- liatik egyidejűleg egy kereken ; rendesen kettő forgolódik körötte. Minden fonónak egy csapat gerebenezett kendere van kötényében. A munkát azzal kezdi a munkás, hogy egy marok rostot kötényéből kihúz, hurkot vet rajta és azt az orsókampók egyikére akasztja. Erre a keréktől távozva hátrafelé megy, mialatt készletéből folytanosan újabb rostokat vesz elő és engedi az alakuló fonalba ereszkedni, a másik kézzel ezalatt folytonosan rendez és szabályoz s végre a pálya végére érve elkészült egy fonállal. Most a második fonó áll elő, leakasztja társának fonalát a kerékről és motolára juttatva azt, saját kenderét akasztja a kampóba és ugyanezt az utat teszi meg. Ez alatt az első fonál fel- motolláltatik és az első fonó ennek első végével egyszerre érkezik fel vele, mert neki, a fonalat bizonyos feszességben kell tartania. így jár a két munkás fölváltva föl alá egymással találkozva és a munka időmulasztás nélkül megy végbe. 209. ábra. Az alattság belseje. 210. ábra. A kötélverő fonókereke. Azon nagy kötélverő műhelyekben, hol hajóköteleket vernek, élénkebb a munka, ott oly fonópályák vannak, melyek hossza a 400 métert is felülhaladja, tizenkét fonó egyidejűleg egy keréken 12 orsóval is dolgozik. Itt a motola, melyre a fonalat föltekerik, 100—125 kg. is felvesz.
