Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 1-2. kötet (Budapest, 1881, 1877)
1. kötet - A rostanyag feldolgozása
szalag alakításán, b) a sokszorosításon és nyújtáson, ej a nagyolt fonáson és d) a készfonáson. A szalagalakítás nem egyéb, mint a rostoknak párhuzamos fektetése, mely alapja a jövendő fonalnak. Az erre szolgáló gép, mely terengetőnek (Aufschlegema- schine, étaleur, spreader) nevezhető, ily berendezésű : a len egy végnélkűli posztón egyenletes rétegekben egy öntött vas bevezető-hengerhez vezettetik. Közvetlen e mögött belefogódznak az ecselő rúdnak tűi a lenbe és elvezetik a nyújtó hengerekhez, hol alá sülyednek és a lenszalagot szabadon hagyják. Az ecselő rúd e járás-kelését csavartekerületek eszközük. A 207-ik ábra világosan mutatja a mozgó ecselőfésük elrendezését az A B és C D tekerületek közt. Az A és B forgatásánál a lenbe fogódzó b fésűk egész az orsóvégekig vezettetnek és ekkor bele esnek a vastagabb és ellentétes irányú C B orsók tekerületeibe, melyek által gyorsan vissza vezettetnek. A teregető gépen nyert szalagok a nyújtóra kerülnek és itt 2, 4, 6, 10, egész 12-szerüen sokszorosíttatnak. A nagyolt fonásnál a szalagok ismételten megnyujtatnak, miközben kis sodrást is szenvednek (Vio egész félsodrás esik egy cm.-re). A kész fonás rendesen Watter-gépeken történik. Két módja van, az egyik a száraz, a másik a nedves fonás. Ez utóbbi módszer jelenleg a legelterjedtebb és abban áll, hogy a nagyolt fonadékot forró vízen átvezetik mielőtt a nyújtó hengerek közé eljutna. Egy ily fonógépnek berendezéséről a 208-ik ábra ad némi fogalmat. A nagyoló gépről került és nagyolt fonadékkal telt csévék egy sorban állnak a gép legmagasabb polezán, alattuk és kevéssel távolabb van a vizes vályú, melyben a víz bevezetett gőz által 75 egész 87 C. fokra bevíttetik. A nagyolt fonalak a már említett csévékről, egy vízszintes vezető sodronyon át, erről függőlegesen lefelé a vályú fedőjének likain keresztül belebocsátkoznak a vízbe, hol egy iivegrud leszorítja és másfelé irányozza. Ekkor a vályú széle fölé kiemelkednek, mire rögtön a hengerek veszik át. Ilyen henger két pár van. Az első pár, C sárgarézből való ; a másik párnál az alsó henger szintén sárgaréz, a felső puszpáng vagy guttapercliábol való. Mindezeknek a hengereknek körfogata 12—24 rovátkákkal van ellátva.Ezekkel a hengerek egymásba kapaszkodva, olykép fogják maguk közé a lent, hogy köztük einem sikamulhat. A mint a megnyujtott fonál az első pár hengert elhagyja, lefelé megy és rövid utón az orsókra kerül, melyek csévéjét egy sulylyal megnehezített zsinór vissza tartja. Az orsók itt 2000—3000 keringést tesznek egy perez alatt. Az orsók száma egy gépen 88—160 közt váltakozik. Ezzel befejeztük volna a mit a selyem, gyapjú, gyapot és len fonásáról elmondani kivántunk. Űjabban számos más rostanyagok nyújtó növényeket is fonnak fel, minők a chinafű, az újzélandi len, a manila-kender és a kokusháncs, de ezek földolgozása még eddig sokkal kisebb körű, hogy sem a megemlítésnél egyebet szükséges volna közölni róluk 174 A rostanyag feldolgozása.
