Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 1-2. kötet (Budapest, 1881, 1877)
1. kötet - A gépgyártás és eszközei
Anyagok, megmunkáló módozatok és segédszerek. A kovácsolás. 11 szeköttetését akadályozza. A levegő lehető távoltartása a főszempont e munkánál, és e czélból a tűzbe tett darabokat behintik az úgynevezett hegitoporral, mely a keletkező sziporkával összeolvad és vékonyfolyós alakot képez, mely által a levegő további behatása meggátol tátik. Erre többféle szer szolgál. Leginkább agyagtartalmú homokkal vagy szétmálasztott agyaggal hintik be íi tűzbe tett vasat. Az aczélnál, különösen az öntött aczélnál, porrátört zöld üveget vagy megolvasztott s porrátört boraxot használnak. A következő liegítőport nagyon dicsérik, melyet akkor használnak, midőn aczélt hegesztenek (nádolnak) vasra : 35,6 rész borsav, 30,1 száraz konyhasó, 26,7 vérlugsó, 7,6 gyanta. Mindezt porrázuzva jól összevegyítve hintik a hegesztendő darabokra. De ekkor azon kell munkálni, hogy a salakos boríték a liegítési hézagokból teljesen kiszoruljon és a tiszta fémlapok egymással érintkezésbejussanak. A hegítés érdekes példáját nyújtja pl. a mozdony és egyéb vasúti járművek kerekeinek készi- tése, a mennyiben ezek küllősek. Nagyobb biztonság okáért ezeket egészen kovácsolt vasból készítik. Mindenekelőtt az egyes kerékküllők kovácsoltatnak ki, melyek mindegyikének végére harántfekvő darab jő, úgy hogy kalapács alak formálódik. E részek erre hegítéssel kerékké köttetnek össze, melynél az egyesített harántbogok a keréktalpat képzik és a találkozó alsó végek, melyek már előbb vastagabbra és ékalakúvá hagyattak, az agy alapját képezik. A kerékagy hegítésénél úgy járnak el, hogy a munka mintegy önmagától megy végbe. A kereket erős gyűrűbe szorítják és közepén tüzet élesztenek. Abban a mértékben, a mint a küllők kúpos nyujt- ványai izzókká lesznek, megnyúlnak és úgy tolulnak a közép felé, hogy ez által az agy teljesen összeliegül. Ha a kerék már ennyire kész, agyát mindkét oldalán még erős vaslemezekkel látják el, és a kerékczikke- ket (Radfelgen) erős abroncscsal, az úgynevezett nyomgyürüvel (Spurkranz) övezik körül. A kovácsolás történhetik kézzel vagy géppel (kovácsoló gépek, pörölyök, víznyomatú sutuk, hengerek által). A közönséges kézi kovácsolásnál alkalmazásba vétetnek: az üllő mint alj, kalapácsok, fogók, véső minta vagy odor (Gesenke, étamp, bosse) és más alárendelt műszerek. A 4. ábra közönséges kovácsüllőt mutat ; mindkét összeszűkülő vége szarvas toldalékká nyúlik, melyek egyike kúpidomú és görbévé hajlott darabok kovácsolásra szolgál, míg a másik éles szögletű, úgy hogy rajta a darabok hegyesszögre hajlíthatok. A mi a kalapácsokat illeti, megkülönböztetünk közönséges kézi kalapácsot egész 2 kilogramm súlyig, pörölyt (Zuschlaghammer, morteau à devant, sledge hammer) 3—10 kilogramm súlyig és szegző (Setzhammer, chasse, set-hammer) kalapácsot ; ez utóbbi nem működik közvetlen ütéssel, hanem az izzó fém megdolgozandó részére helyeztetik, mire a pőrölylyel ütés irányoztatik fokára. Ily módon egy darabon több éles fok verhető, mint az 5. ábrából látható. A két kézre való nehéz pörölyök a tulajdonképi kovács mellett még segédeket is tesznek szükségessé, az úgynevezett pőrölyöseket (Zuschläger). Hogy a kovácsnak lehetővé tétessék munkáját 4. ábra. Közönséges kov ács-üllő. 5. ábra. Szegző-kalapács.
