Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 1-2. kötet (Budapest, 1881, 1877)
1. kötet - A rostanyag feldolgozása
A lea fonása. 171 sal hatszoros sokszorosítással egy szorongató készülék (frotteur) által kanócz-képit felszínes fonadékká lesznek. A kész fonás részint water-, részint mule-gépeken megy végbe, melyek a hasonnevű gyapotfonógépektől csak némi részletekben térnek el. A len fonása. Ámbátor az erőművi gyapotfonás által más rostos anyagok fonásának is ki volt jelölve az útja, mégis a lennek gépi fonására tett kísérletek, annak hosszabb és keményebb rostjai által támasztott nehézségek miatt, valószínűleg még jó ideig sikertelenek maradnak vala, ha egy ösztönző nagy dij, melyet I. Napoleon 1810 máj. 7-én a szárazföldi zárlat folytán a lennek erőművi feldolgozására kitűzött, nem idézte volna elő gyorsabban a föladat megoldását. Girard 1810—1818-ban több szabadalmat nyert lenfonógépekre és ezzel alapját veté meg a lenfonás gépi folyamatának ; az általa fölállított elvek mai napig az uralkodók. E találmány is azonban csak angol földön lett gyümölcsöző ; az angolok csak 1820-ban ismerkedtek meg vele s már 1830-ban fenállott Leedsben egy lenfonógyár 20,000 orsóval, melyet nagyságra nézve jelenleg csak egy belga lenfonógyár ért el. Angliában, Skócziában és Irlandban jelenleg mintegy 1.460,000 lenfonóorsá keringél, Francziaországban 620,000, Belgiumban 200,000, Ausztriában 340,000, ebből Csehországra esik 239,000 orsó ; Németországban 250,000 ; végre Oroszországban 90,000 és Észak-Amerikában 100,000 orsó van járatban. A nyers rostanyagokról szóltunkban előadtuk a lennel való elbánást, már most következnének a gerebenezett lennek felfonásánál előforduló miveletek, hogyan képezik belőle a szalagot, hogyan sokszorosítják és nyújtják, hogyan készül a felszínes fonadék, s hogyan változtatják át kész fonadékká. Mielőtt azonban ezekre rátérnénk, egyet mást még el kívánunk mondani a lengerebenelésről, vagy mint vidékenként nevezik : ecselésről. A gerebent vagy ecselőt egy alacsony pádon (az ecselőszé- ken) úgy erősítik meg, hogy a fogai tetőirányosan vagy kissé rézsentesen (a munkás felé levők magasabban) álljanak : ekkor a munkás a jobb kezébe fog egy marok lent közel a szár közepénél, úgy hogy valamivel több a felénél az ecselő felé szabadon lóg; az ellenkező végét a kis ujja körül csavarintja, hogy erősen álljon kezében, a lent legyezősen kiterjesztve a fogak hegyeire veti és óvatosan maga felé huzza, mi közben arra kell ügyelnie, hogy az ne mélyen hasson a fogak közzé. Ha a len áthúzása alatt nagy ellentállást tapasztal, kiemeli és gondosan megdörgöli kezei közt, és ismét rákezdi az ecselést. Lényegesnek tekintendő, hogy előbb a len kacsai (végei) ecseltes- senek meg s így kerüljön az egész hossz ecselés alá ; ez által sok rost elszakadásának vétetik eleje. Ha a len egyik fele kellően van megdolgozva, a másikra, a kézben levőre, kerül a sor ugyanolyan eljárással. Erre a len még egy másik (finomabb) ecselőre megy át, szükség esetén még egy harmadik, negyedikre is. Az ecselő fogai közül kikerült len szála, a fogak közt maradt rész gubancz, az ennek ecselése után visszamaradt kuszálvány pedig csepű, kócz vagy szösz nevet visel. A csepű a legdurvább, a kócznak már több az értéke, és a szösz az ecselt len tisztaságára és finomságára hasonló, és ettől csak abban különbözik, hogy a legtöbb rostja rövidebb és kuszáit. Folytatott gerebenzés által kevesbedik a szösz és legfölebb már csak úgy akad, ha egyes lenrostok elszakadnak. Ez az a határpont, melyen túl a len finomításban ecselés által nem mehetni. Vannak erre is módok, melyeket e kifejezés alá foglalnak lennemesítes, mert általuk az anyag kiváló finomságot és puhaságot, azonkívül selymes fényt nyer. E módok, melyek azonban megdrágítják a lent és ezért korlátolt is használatuk, a pacskolás, a kefélés és a főzés. A lennek pacskolása nem egyéb mint a már említett patélásnak ismétlése. Néhutt az első és második ecselés közt alkalmazzák ; ez a lent igen puhává teszi. A kefélés által a már finomra ecselt lenről a pozdorjának utolsó nyoma is elvész, 22*
