Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 1-2. kötet (Budapest, 1881, 1877)
1. kötet - A rostanyag feldolgozása
A nyersselyemmel való eljárás. 149 177. ábra. A selyem lematulálása. A selyemmatolát (Seidenhaspel, tour, asple) vagy valamely közös hajtóerő vagy a matoláló lábintása által hozzák mozgásba ; van olyan is, melyet egy segéd forgatyúnál fogva hajt. A selyemgubók (lásd az ábrát) a matoláló előtt egy melegvízzel telt medenczében vannak, melyeket egy nyirgally-seprűvel zargat, hogy a fonál kezdetét megkapja, mely mívelet által a seprűre szösz akad, és ez adja az úgynevezett pihe- vagy fátyolselymet (Flock-, Floretseide, fleuret, filoselle, floss silk). Miután lálékhoz másznak. Ha a gubót selyemmé akarják feldolgozni, a pille kibúvását el kell hárítani, mert az a selyemszöveményt, melynek hossza 350 m., tönkre tenné. A bábot tehát megölik s pedig az által, hogy a gubót két-három órán át egy 45—60 fokra hevített sütőkemenczébé rakják, vagy pedig, hogy kén- vagy forróvízgőznek teszik ki. A gubók fehérek, test- vagy narancsszinűek, vagy sárgák, és pászmákba kell legombolygatni, ha nem akarjuk gyárban nyersen eladni. A gubókat, miután «lőbb fajtáztattak, 70—75° R. foknyi forró vízbe vettetnek, hogy a szövedék gyantás része megolvadjon. Ha itt átáztak egy vízzel telt üstbe tétetnek, mely alatt mérsékelt tűz ég, és mely mellett a selyemgombolyító van elhelyezve. A nyers selyemmel való eljárás. A selyemfonalaknak erre következő lematolálása igen nehéz munka, mely nagy gondot kíván. ' m ■■ i
