Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 1-2. kötet (Budapest, 1881, 1877)
1. kötet - A rostanyag feldolgozása
146 A rostanyag feldolgozása. rekesztí, nagy mákfejre hasonló, érett korában több kopácsra hull szét s több maggal bir, melyek hosszú, tömött, fehér, a felpattanáskor rugalmasan előbukkanó gyapotba vannak takarva. A gyapotot már az ó-világ is ismerte, általánosan azonban csak Amerika fölfedezése után vétetett használatba, és habár jelenleg Egyiptom, China, Afrika belseje és Kelet-India nagy tömegben szállítják is a gyapotot, a legtöbb mégis csak az alsó Mississippi völgy ültetvényeiről kerül a gyárakba, a piaczra. Itt van igazi éghajlata. A gyapot-tokccákat felpattanásuk előtt kell leszedni, melyeket kézzel vagy géppel kopácsolnak; az igy magvától és hüvelyétől megfosztott gyapotot erre zsákokba göngyölik és elkészítik az elszállításra. A len és kender. Mindkettő kitűnő tulajdonságaik folytán igen becses nyersanyagot szolgáltat egy szélesen elterjedt iparágnak. A lennek legnevezetesebb faja a házi len (linum usitatissimum), melynek csészelevelei és tokjai szálkahegyüek, szirmai csipkések, levelei láncsásak, szára magános. Virága kék. — A kender (cannabis) a kétlakiak seregébe tartozik, kim- virágának csészéje öt hasábu, bokrétája nincs (virágos kender) ; anyavirágának csészéje egy tagú : anyaszála kettő, héja kétkopácsu (magvas kender), ügy a len, mint kender hasznos rostjai a fás száron vannak. E rostokhoz csak a kézi és erőművi munkák egész sora révén jutni, ilyen az áztatás, törés, tilolás és gerebenezés. Ha a szárak a földből ki vannak nőve és bugák legere- benezve, lebugázva, akkor kiteszik a víz, harmat, gőz vagy forró víz hatásának, mindezt abból a czélból, hogy az előidézett erjedés által a háncs sikeres állományát nagyrészt megrontsák és ez által elérjék azt, hogy a rostok könnyen, jól, tisztán és épen leválaszthatók legyenek. Ezt az eljárást dztatásnak nevezik és a szerint, hogy 174. ábra. Kézi lentiló. mily módot követtek ebben, mondjuk, hogy harmat-, víz-, gőz- vagy forróvíz-áztatásuak vetették alá. Az áztatás addig tart, míg rothadt szagot nem terjeszt a kender vagy len , erre kiteregetik a mezőre 'szárításra, vagy pedig mesterséges melegben szárítják különös aszalókemenczékben. A kender és len a 174-dik ábrában látható tilóban tiloltatik meg. Ez egy szilárdan álló válúból a, és a mozdítható, egyik végében forgatható nyelvből b áll. Mindkét rész az egymásra néző oldalon ormós élekkel bir, s pedig aválú hárommal, a nyelv kettővel, mint ezt a c harántmetszet mutatja. A válóra harántosan fektetett egy maroknyi kender- vágj’ lenszárak a sulyoknak gyorsan ismételt lecsapintása és a metsző élek kölcsönös egybevágódása által megrecscsennek és fás részeik megtöretnek. Bármily ügyesen és gondosan is történjék a tilolás, megesik, hogy a háncsrostok elszakadnak, ennek elkerülése miatt a tilolást a patélás vagy kölüzés előzi meg, mire vagy egy tágasabb közii tilót használnak az úgynevezett vágtatót, vagy
