Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 1-2. kötet (Budapest, 1881, 1877)
1. kötet - Az ötvösség és az ékszermívesség
108 Az ötvösség és az ékszermívesség. áll, liogy az ezüstbe vésett rajzok egy fekete anyaggal (a nigellummal) kitöltetnek és azután megköszörültetnek. E fekete anyagkeverék részei ezek : egy rész finom ezüst, két rész vörösréz, három rész ólom és tizenkét rész kén, vagy pedig : két rész ezüst, öt rész vörösréz, három rész ólom, két rész borax és ötvennégy rész kén. E keverék összeolvasztatván, kihűlése után porrá töretik és szalmiákoldattal föleresz- tetik. E pépet a vésett rajzba bedörzsölik, s aztán boltos pestben beégetik, a mire a felületet sikárkővel leköszörülik és szivaggal (Tripel) megfényelik. A legjobb niello- munka még most is Oroszországból kerül és különösen Tula nevezetes e fajta szelenczéivel. 135. ábra és 136. ábra. Ékszerek a 17-dik század elejéről. A fenebbi két női ékszer a 17-dik század elejéről való, mely időkben az ötvösség Németországban nagyon felvirágzott. Mindkét ékszer német mesterre mutat s mind rajzban, mind kivitelben remeke az aranymívességnek. Jelenlegi birtokosuk Pulszky Ferencz a magyar nemzeti muzeum igazgatója. A nagyobb kereszt zománcza niello, de nem ezüstben, hanem aranyban, a mi nagy ritkaság. A kisebbik laposra köszörült gyémántokkal van kirakva ; a gyémántköszörülés e módja azon idő találmánya, s az ekkor készült művek egyik fölismertető jele. Ezzel, az úgynevezett táblakő köszörüléssel később felhagytak, mert kevéssé emeli ki a gyémánt visszfényét. A magyar ékszer-ötvösművészet két nevezetes műnemének és gyakorlatának ritka érdekű leirását közié Ipolyi Arnold a f. évi «Századok»-ban s mi nem tehetünk jobbat, mint ha sorainak lényegét ide iktatjuk. A magyar ékszerészet első s ismertebb
