Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 1-2. kötet (Budapest, 1881, 1877)
1. kötet - Az ötvösség és az ékszermívesség
106 Az ötvösség és ékszermivesség. hires mester volt Brassóban, kinek különös saját ötvös-mű gyakorlatát följegyezte a nála tanuló Kecskeméti Péter ötvösmester. Ennek tankönyvét legújabban fölfedezte Ballagi Aladár, melyből számos akkori magyar ötvös-mester neve tűnik ki, nevezetesen afenebb említett Zömör mellett Réz Márton 1655-ben, Csontos István 1657-ben, Kincses Mihály, Komor István, Csepregi stb., kik ugyan ekkor nemcsak az ötvös-, hanem a zománcz és különösen a sodrony-zománcz művet gyakorlották. E tankönyv mindannyinak saját külön technikáját jegyzi föl magyarul, mit, hol, kitől, hogy tanúit el 16ii-től kezdve számos éven át; néhol mint Zömöméi több évet s töltvén a derék Kecskeméti Péter ötvös. Följegyzéseiből érdekesen kitűnik, mily igonddal jegyezte föl, különösen a zománcz- és a sodronykészítés nemeit. A zomán- czot rendesen már e régi nevén nevezi. Ellenben a sodronyt cl rőt miinek nevezi. Ezeknek azután külön nevezetes technikáját jegyezgeti föl : a festékek nemeit, a forrasztást, a szederjes színt, az ezüst s arangmiíre való festéket, a drótmüvet finom ezüstből, a drótforrasztást, a drótmííhöz való festéket, a zománcz kipattogiatást, az illu- minálást s a különnemű zománczfestékeket. Mindezen műszavak egyenesen e XYII-dik századbóli irat szövegéből valók. E mellett tanúlságos még, hogy a híres külföldi mesterek gyakorlatát is figyelemmel kiséri. így például az amsterdami Schmidt- nek gyakorlatát is kitudva, a bizonyára ott vándorolt Csepregitől ennek közlése szerint leírja. Dúsabb még a zománczmtí kifejezések és tárgyak leirásában : «Az Ötvös mesterségről való vetekedés 1716» nyomtatási hely kitétele nélkül, de valószínűleg Kassán megjelent magyar ötvös könyv. Az egész rímekben van írva, az ötvös inasok számára, hogy a legszükségesebbet ekkép könyvnélkiil megtanulva, emlékökben tarthassák. A könyv kassai származású inast említve, nyilván kassai magyar ötvöstől eredt. A nagy igények mellett, hogy az ötvösinasnak, nemcsak mindenféle más mesterséget kell ismernie, és rajzot tanulnia, hanem deákos, tehát tanúit embernek is kell lennie ; nagy bőségben adja az ötvösség akkori magyar kifejezéseit. így említi a sokféle zo má ne zot, festékeket, ragasztóitokat elő pártákra, a lumnálást, a mii véséseket, sík- vésőt, komorban vésőt, plants vésőt, clrótfodrót, dróttekerőt, drótvonót, drótlapítót, zomán- czoló árt, pontütőt, skatulyát aprón törött zománczczaJ, zománeztörő kő és mozsár, zománcz levonó töt. A nemes fémek feldolgozása. Az ötvösök a megmunkálás alá vett aranyat vagy ezüstöt grafittégelyekben megolvasztják és azt a kellő vagy törvényesen megszabott liozzáadványnyal ötvözik (legiren), mire rudakká vagy lemezekké öntik. Ezekből azután hidegen kovácsolják vagy verik az egyszerű alakú súlyos tárgyakat, minők a tányérok, tálezák, kanalak, villák stb. Sok tárgy számára az aranyat s ezüstöt előbb bádoggá hengerítik vagy huzalnak húzzák ki. Edények s egyáltalán nagyobb öblös tárgyak a bádognak liajlítása s hajtása után készülnek, a mire különböző részint fa, részint szárú sulykokat használnak, gyakran alkalmazásba jő a nyo- mítás, sőt az eszterga is ; kisebb mély tárgyakat csákókkal a sújtóműben vagy a verelőtőkén sajtolnak. Tömör tárgyakat : kanalakat, villákat stb. két bélyeg közt vernek ki, de előbb kovácsolás által alakjukat kinagyolják. Az öntött vagy kovácsolt kerek tárgyakat az esztergán esztergálják ki, a kidomborított finom czifrázatokat vagy kis hengerműben, vagy ponezok által alakítják, s végül vésűárral kimívelik. A filigranművek (filo : a fonál, grana : a buzaszem) sokszerűen hajlított, rendesen lapított sodronydarabokból készülnek, melyeket legtöbbször a forraszcső segélyével egyesítenek. Az ötvösöknél gyakran előforduló munka : a drágakövek és gyöngyök foglalása. A foglalás vágj* bödönben (Kasten) történik, melynek feneke
