Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 1-2. kötet (Budapest, 1881, 1877)
1. kötet - A gépgyártás és eszközei
4 A gépgyártás és eszközei. szabadalmat. Egyidejűleg vele föllépett Arkwright, a gyapotszövés megteremtője Ugyanez időre esnek a gőzkocsi-szerkesztés nem sikerült kísérletei. Watt erőfejtő gépének ily czélú használatát 1782-ben kelt szabadalmi iratában ugyan fölemlíté, de gyakorlati kivitelére nem tett lépéseket. Az 1774 és 1779 közé eső években Crompton a gyapotszövést tökélesbítő gépet talált fel, melylyel Arkwrighténél finomabb, puhább, a szövésnél nagyon használható bél-fonál volt előállítható. Egyidejűleg Cromptonnel John Lees Manchesterben a gyár a to- vagy kártoló-gép javításával foglalkozott. 1784 és 1785-ben tiszteletes Cartwright lelkész, miután baráti körben megfogadta, hogy e kérdést egy év alatt megoldja, megszerkeszté az erőmüvi szövőszéket, mely által a szövést arra képesíté, hogy a lendületbe jött gépfonással lépést haladhasson. Nicholson feltalálta 1790-ben az első, habár ormotlan gyorssajtót és 1794-ben megépíté John Wilkinson az első ömlesztő-pestet (Kupolofen) a vas megolvasztására és a géprészek öntésére. Bramah 1795-ben feltalálta a hydrauli sajtót. Két évvel később Henry Mundslay Londonban, ki Watt után Anglia második jelentős gépgyártója, előállttá az első szános (support) esztergát és ezzel a gépszerkezet szabatos kivitelére lényeges segédszert teremtett. Ugyanez év vívmánya bizonyos Cartwright (nem az erőművi szövőszék feltalálója) találmánya : a köldök fém- göngvölítése (Metallpackung), mely által, ellentétben az eddig kizárólag használt kender-göngyölítéssel, a gőzgép lényeges javítása éretett el. Mind e jelenségek közül azonban egy veszi kizárólag igénybe figyelmünket, s ez Watt gőzgépe, melynek története a gépgyártáséval azonosul. Az igazság késztet arra utalni, hogy a még akkor fenforgott technikai nehézségeket csak oly erélyes és lángeszű férfi győzhette le, mint Watt. Igaz ugyan, hogy már akkor is használatban voltak az esztergák és fémfuró-gépek ; az előbbiek, habár durva alakban, hajdan- koriak, az utóbbiak pedig mintegy 1720 óta voltak alkalmazásban. A mi az eszter- gározást illeti, ez a múlt században már nagy fokban ki volt fejlődve, de nagyon mesterkélve gyakorolták, és az egyszerű, szigorúan hengeralakú esztergályozást (Runddrehen, tourner rond) és a tüzetes síkolást (Plandrehen, surfacing), mire a gépgyártásnál a főtekintet fordítandó, nem gyakarolták, de nem is gyakarolhatták az akkor ismert eszterga-gépszerkezet mellett. A gyalú- és marógép (Fräsmaschine, fraise, cutter), szintúgy más, a gépgyártásnál ma nélkülözhetlen segédgépek még nem léteztek, ép úgy tökéletlenek voltak az akkor rendelkezésre állt munkáló módok. Csak John Wilkinson rendkívül ügyes öntőmester segélyével sikerült Wattnak első gépeihez simára kidolgozott hengert kapnia, minden egyebekre nézve saját találékonyságára volt utalva. A mi a Watt-féle gőzgép szerkezetét illeti, az egy a maga nemében tökéletes mechanismus, és alig akad második feltaláló, ki hasonló nehézségű feladatot oly szerencsésen oldott meg, sőt e gép eredeti alakjában nagy gyárakra nézve még ma is különösen alkalmas mozgatóerő (motor). A 19. században a gőzgépgyártás a tökéle- tesbülésre további lendületet nyert Amerikából, hol Olivier Evans, newyorki gépgyáros 1801-ben az első használható magas nyomású gőzgépet (Hochdruckdampfm.) (ellentétben Watt alnyomású gépével) gyártá. Vele majdnem egyidejűleg előálltak ugyan e rendszerrel Trevithjk és Vivian Angliában, és ez ma uralkodóvá lett, mert Watt gépét is most nagyobb gőzfeszítésre gyártják, mint a minőt feltalálója a maga idejében használni merészelhetett gyönge kazán-szerkezete mellett. Az egyszerűen szerkesztett felnyomású, gőzgép ismét föléleszté azt az eszmét, hogy e mozgató-erő szekerezésre és vízi járóművekre használható. Az ebben tett első kísérletek meglehetősen egyidejűleg tétettek, használható gőzhajót azonban előbb állítottak elő, mint (gőzszekeret) gőzmozdonyt.
