Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 1-2. kötet (Budapest, 1881, 1877)
2. kötet - Chemiai alapfogalmak
Az elemek. 21 Nézzünk egy darab gránitot, s azt látjuk az első pillanatra, hogy az nem egy- arányosan összetett tömegű. Megkülönböztetünk rajta egyes sötét, fényes csillogó részeket, és a világosabb álladókban is kétféle ásványt látunk, melyek színre, fényre, keménységre, jegeczedésre nézve, egymástól eltérők. A gránit bárom különböző ásvány keveréke s áll : csillámból, mezőpátból és kovarczból. Ezeket erömíivi szétbontásnál egymástól elválaszthatjuk, és valamint tehetjük ezt a gránittal, azonképen számos más testet is puszta válogatás, iszapolás vagy ilyesek által egyszerűbb alkotó részeikre lehet szétrakni. De ennek az erőművi bontásnak meg van a maga határa, és habár magát a górcsövet és a legfinomabb bontókészülékeket is veszszük alkalmazásba, mégis csak elérkezünk oly pontra, hol eszközeink már nem elégségesek. Ha azonban az a feladatunk, hogy oly testet, mely egészében egynemű összetételű, bontsunk fel egyes alkató részeire, pl. egy darab márványt, annak erőművi úton lehetetlen megfelelnünk, mert a márvány egész tömege a legkisebb részéig teljesen egyneműnek mutatkozik. És mégis azt látjuk, ha a márványt mészégető kemenczében égetjük, hogy ez a közben veszít súlyából : egyik alkotórészét, a szénsavat, a hő kikergette belőle. Az ily szétbontást azonban már nem nevezhetjük erőművinek, inkább fizikai ez, mert fizikai, illetve chemiai erő eszközölte. A testi dolgok egyszerű alap-alkotórészeiknek és vegyűlésük módjának megismerésére való törekvés igen régi ; látni való ez a régi bölcselők elemeiből (tűz, víz, levegő és föld) ; ismétlődik az alchemisták és jatrochemikusok elméletében, de mindezeknél mindig bizonyos, csak külső hasonlóságokra alapított vizsgálódáson alapulnak ezek. Csak az újabb chemia tűzte ki első föltételül, hogy az elemeket el kell választani és tulajdonságaikat kimerítően meghatározni, ha az összetett testek lényegét fel akarjuk fogni. Ennek értelmében elem az az anyagbeli test, mely semmiféle mechanikai, fizikai vagy chemiai erőhatások által sem bizonyúl két vagy több különböző anyagból összetettnek, és mely más, rá chemiailag ható testekkel szemben oly testekhez hasonló magatartást követ, melyek elemi természete szintén meg van állapítva. Ez utóbbi pont annyiban fontos, minthogy valamely sajátságos vegyületben biztossággal valami új elemet sejdítét meg, habár nincs is feltalálva az a módszer, melylyel azt elszigetelve lehetne előállítani. Az elemek. Jelenleg 65 oly egyszerű, tovább szét nem bontható testet ismerünk, melyeket a vegyészek elemeknek neveznek. Közös jellemző, fizikai és chemiai tulajdonságaik szerint önmaguktól bizonyos csoportokra oszlanak, és ily módon soroljuk is őket fel névszerint, mindenegyik után zárójel közé tevén annak rövidített chemiai Írásjelét, úgyszintén az elem egyenértékű súlyát. Nem-fém elemek (u. n. metalloídok) gáz vagy szilárd testek a villámosság és a hő rósz vezetői : 1. Oxiyenium (0. atom (parány) súlya 16). Görög nevét (o~úg éles, savanyu és yswáoj nemzek) még abból az időből bírja, midőn azt hitték, hogy egyedül ez képes savakat alkotni. Savitó, régi magyar nevét is, innen vette. 2. Hydrogenium (H. t). Görög nevét (udeop viz, yeuvou) nemzek) a viztől kölcsönzi. 3. Nitrogenium (N. 14). Neve ered : nitrum = salétrom, yswaco = nemzek. 4. Chiorum (Cl. 35.s). Nevét sárgazöld (yXiopóg) színéről vette. Kelmék és a papirpépliez használt rongyok fehérítésére, halványítására is alkalmazzák. 5. Fluor (FI. 19). 6. Bromum (Br. 80). Sötétbarna, erősszagú folyadék, honnét a neve is: ßpwuoq = bűz. 7. Szén (Carbonium, C. 12). 8. IWo (P. 31). Phosphorus nevét onnan vette, hogy közönséges hőfoknál elpárolog, a mikor a setétben világit (ÿù>q fény, <pópo$ vivő). 9. Kén (Sulim-. S. 32). 10. Boron (B. 11). 11. Selenium (Se. 79). 12. Jodum (J. 127). Ibolya-
