Bittó Béla: Szabadalmi intézményünk történeti előzményei (Budapest, 1942)

II. Fejezet. Ipari találmányi szabadalmak - A magyar ipari találmányi szabadalmak ügyének és az ipari szabadalmak engedélyezésének teljes függetlenitése Ausztriától

ben hazai viszonyaink lettek szükségessé. Ezeket a változtatásokat és módosításokat a törvény és a végrehajtási rendelet eredeti szövege mellé egybeállította Dr. Ladoméri Szmerlnik István m. k. szabadalmi bíró'*4, úgyhogy ezekkel bővebben foglalkozni teljesen szükségtelen. De mégis szükségesnek véljük, hogy itt megemlékezzünk a sza­badalmi ügyeket intéző szabadalmi hivatalnak az 1920-as évek elején végbe menl átalakításáról, a mely nemcsak európai, hanem még világviszonylatban is egyedül álló. Értjük azt. hogy az 1920-iki XXXV. t. c. a szabadalmi hivatalt szabadalmi bírósággá minősílelle át (1. a XYII. mellékleten;, azt teljes bírói hatáskörrel ruházta fel és annak elnökére alelnökére és bíróira mindazokat a rendelkezéseket, a melyek az ítélő bírák függetlenségét, elmozdílhalallanságát, java­dalmazását, szabadságidejét és nyugdíjazásának korhatárát szabá­lyozzák, kiterjesztette, úgyhogy joggal mondhatjuk: Magyarország volt az első. a mely intézményesen, törvényhozói álon valósította meg a szabadalmi ügy terén működő közegeinek teljes bírói függet­lenségét és összeférhetetlenségét; az 1921: XXIY. t. cikkel pedig J. a XVIII mellékleten a bíróság elnökének, alelnökének és bíróinak, illetményei! sz ahál y o z l a. * Befejezésül megemlítjük még, hogy a XIX-ik század 10-es évei­ben az országgyűlés akkori tagjai közölt is akadtak oly férfiak, a kik a találmányi szabadalmak iránt érdeklődlek és ezek ügyének tör­vényhozói úton leendő rendezését sürgették. Ennek világos bizony­sága, hogy az országgyűlésnek »kereskedői és azzal kapcsolatban lévő tárgyak iránti kiküldött kerületi választmánya 1843. évi jelen­lése XIV. fejezetében »a találmányok kizáró gyakorlati biztosilványo- zásáróE címen egy 63. §-ra terjedő tervezetet is tartalmaz. A tervezel a bejelentési elven alapult, 1—5 §§-aiban a találmá­nyok biztosítvánnyai leendő ellátásának kellékeit sorolja fel. melyek szerint minden gyári-, kézi- és műipari új, hasznos, nevezetesebb találmány, javítás kérelemre kizáró gyakorlati biztosítvánnyai lát­ható el, hogyha a találmány honi vagy honosítandó, ha új. se­hol sincs gyakorlatba véve, vagy nyomdatermékben, hirdetésben úgy ismertetve, hogy utánzása lehető volna, ha az hasznos, azaz adás- vevés tárgya lehel, munkát szerez, szóval gyári-, kézi- vagy a mű­ipar egyes ágai emelésére szolgál. Ellenben minden egyéb találmány, melynek gyakorlatát tör­vény tiltja, vagy az emberre káros volna, avagy nem új és a honi gyári-, kézi- vagy műiparra lényeges hasznot nem hoz, nem bizto­si tványozli aló. A biztositvány iránti folyamodvány kellékeit a tervezet 5. §-a foglalja magában. Ennek leglényegesebb pontja, hogy a találmány leírása tökéletes, világos, érthető legyen, annak célszerűségét, hasz­nosságát kiemelje, a szükséges rajzok, minták stb. csatolva legyenek és a már megievőktőli különbségeket pontos előírásban tartalmazza. 1:4 A magyar szabadalmi törvény, a .hozzávaló végrehajtási rendelet ( 1S95:XXXVII. t.-c. 573 1806. K. M. sz. rendelet) és az ezeket módosító rendelkezések. Sajtó alá rendezte, jegyzetekkel és mutatóval ellátta Dr. Ladoméri Szmertnik István m. kir. szabadalmi bíró. Kiadja a m. kir. Szabadalmi Bíróság, Budapest, 1935. Pallas 80

Next

/
Oldalképek
Tartalom