Bittó Béla: Szabadalmi intézményünk történeti előzményei (Budapest, 1942)

II. Fejezet. Ipari találmányi szabadalmak - Az 1820. évi december 8-án kelt új osztrák szabadalmi törvény és az annak megfelelő magyar szabadalmi rendelet

gos találmányról és kizárólagos szabadalomról, még pedig olyanról van szó. a mely csakis Magyarországra vonatkozik és erre díj még nem fizettetett, a teljes díj rovandó le, még pedig az úgynevezett díj törvény 206. §-a értelmében úgy. hogy az első évi oltalomért 25 forint, a következő további 4 évre évente 10 10 forint, azaz az első

öt évre 65 irt., a további 10 évre a kizárólagos szabadalom időtartamához képest összesen 375 forint az 1820. évi osztrák szabadalmi patens fokozata szerint leendő le, és ennek előírására n l ásított a a cs. k. ált. udvari díjhivatall (k. k. General-Hoftaxamt)44 az alább jelzett második számhoz csalóit rendeletével. Ez az előírás az 1820. évi osztrák szabadalmi pátensben és az ezen alapuló 1822-iki 6137. sz. magyar helytartótanácsi rendeletben foglalttól csak abban különbözik. hogy míg ezeknél az első öl év mindenikére 10 10

forint esik, addig az itt szóban forgó magyar kizárólagos szabadalom első évére nem tíz, hanem 25 forint esik a fentebb említett díjtörvény előírása érteimében. Ez a 15 forintnyi többlet emeli fel az egész 15 évi időtartam díját az 1820-iki osztrák szabadalmi patens és az ennek megfelelő m. k helytartótanácsi rendeld 125 forintos díjszabásával szemben 110 lörinira. Aliért számítolta a cs. k. általános udvari kamara a szabadalmi díjat az osztrák díj törvény 206-ik §-a alapján, és nem az í820-iki osztrák szabadalmi pátensen alapuló 1822. évi m k. helytartótanácsi rendelet előírása szerint, az mással nem magyarázható, mint avval, hogy az említett osztrák szabadalmi pátens ekkor már hatályban nem állott, az 1832. évi, Magyarországra nem terjedt ki, s az 1822-iki m. k helytartótanácsi rendeletét az osztrák díjlörvénnyel szemben irányiadónak nem tekintette, dacára annak, hogy az 1810. évi XYIfl-ik. a kereskedelemre vonatkozó törvénycikk 66. §-a értelmében az 1822 évi m. k. helytartótanácsi rendelet továbbra is hatályban maradt.

Erdős János Mózes esetén kívül ugyan több ízben találkozhatunk kizárólag csak Magyarországra kérelmezett kizárólagos szabadalmak engedélyezése iránti kérvényekkel, ezek azonban eredményre nem vezettek45 *. Ennek okát abban véljük megtalálni, hogy Magyarországra csak igen ritkán és csupán akkor szoktak kizárólagos szabadalmakat engedélyezni, a mikor azok hasznossága az egész királyságra nyilvánvalólag be van igazolva4'5. Megemlítjük még, hogy Magyar- országra vonatkozó kizárólagos szabadalommal ez után 1818-ig már nem találkozunk. Továbbá, hogy a most említett esztendőben a m.

k. helytartó tanács legfelsőbb helyről udvari rendeletiéi utasítlalolt.

44 Kauc. 1841:17456. és 1842:1616.

* ' Ezek közül példaképe.i Makay Ágost Krassó vármegyei ülnök kizárólagos szabadalom iránti kérvényét említjük meg, I. Kanc. 1838:6407. Ilyenek továbbá: Rád Jakab Kristóf ügye: Kanc. 1843:13147, elutasítva: 1843:16088 jelzet alatt, valamint Hübsch József bejelentése ugyanott 1846:3400. sz. a., elutasítva: u. o. 1846:7 < 34 jel/, a.

4(5 Így p. o. Makay Ágost «nőst említett ügyében, Helytartótan. o. departam. conimerc. 1838. évi fons 40, pos. 15 alatt: »exclusiva privilegia pro Hungária nonnisi, in rarissimis casibus, et ubi utilitas in totum regnum redundans manifestissime! evicta est, elargiri soleant.« Továbbá: Kanc. 1838:2283. Strasser Fiilöp és Heks/. Adolf, valamint Kanc. 1838:0125. Lips és Umbach pesti tetőfedömesterek találmányi szabadalom iránti ügyében; hasonló: Ka.ic. 1838 : 10057. is.