Bittó Béla: Szabadalmi intézményünk történeti előzményei (Budapest, 1942)
II. Fejezet. Ipari találmányi szabadalmak
seben, mind pedig részleteiben is mondhatni klasszikus módon feldolgozta.1 Epen ezért a XYIII-ik századi, valamint a XIX-ik század elején lejátszódó fejlődés megismeréséhez a leghelyesebbnek véltük, lia egész röviden, mintegy nagy vonásaiban von Beck-Mannagetta imént említett műve nyomán vázoljuk a kizárólagos szabadalmi ügy akkori állapotát Magyarországon is. Ezt ugyanis annyival inkább tehetjük, mivel a közös uralkodó lényéből kétségtelen, hogy e részbeni uralkodói vagy kegyelmi ténykedése lényegében különbséget nem tehetett. A kizárólagos találmányi szabadalmak adományozása ép úgy, mint egyéb kiváltságoké is, Auszlria-Magyarországon a közös uralkodó felségjogából folyó kegyelmi ténykedés volt Önként érthető Lehál, hogy sem a különféle kiváltságok, sem pedig a találmányi kizárólagos szabadalmak adományozása nem volt különleges jogszabályokhoz kötve, hanem mind magánál az adományozásnál köveiéit eljárás, mind pedig a szabadalom levélben megállapított adományozási fel lé lelek, a szabadalom időtartama, úgyszintén a büntető eljárás, illetve a büntető szankciók slb. megállapítása eselről-eselre változott E mellett aligha távolodunk el az igazságtól, ha azt állítjuk, hogy nagyjában a kizárólagos találmányi szabadalmak engedélyezésének, fenntartásának és oltalmazásának ügye a mindenkori uralkodó és bizalmas tanácsosainak a találmányi szabadalmaknak az ipar fejlődésére vonatkozó felfogása szerint igazodott. A legkorábbi időben mind f. József, mind pedig fll-ik Károly alatt is, az adományozásnál leginkább arra voltak tekintettel, hogy az adományozandó szabadalom közhasznú legyen. Ennek megállapítására a kizárólagos találmányi szabadalom adományozása iránti folyamodványban előterjesztett leírás, vagyis helyesebben mondva, annak címe és esetleg a találmány címének a körülírása volt irányadó. A kizárólagos lalálmánvi szabadalmat ebben az idő- ben 1(1 - 30 évre adományozták, a találmány oltalmáért díjat vagy illetéket nem, hanem csakis a szabadalomlevél kiállításáért kellett fizetni. A szabadalomlevelet kalligrafiailag írva pergamenhárlyán állították ki. selyem zsinóron tokban függő pecséttel. Ennek szövegében az uralkodó mindig a saját személyében szólott, intve az alattvalóit, hogy a szabadalomlevélben körülírt jogokat büntetés és kegyvesztés terhével tartsák tiszteletben. Mindkét uralkodó a szabadalmaival a legkülönbözőbb tárgyakra eléggé szabadelvűén, úgyszólván bőkezűen adományozta. E/ az állapot azonban f T T. Károly halálával és Mária Terézia trónra jutásával lényeges változási szenvedett, mivel az utóbbi a kizárólagossági és így a találmányi szabadalmi jogokra is. az ipar fejlesz lésére vonatkozó törekvései következtében gyanakvással tekintett. Ennek a felfogásnak tulajdoníthatjuk azt az álláspontját, hogy a kizárólagossági jogok s így a találmányi szabadalmakra vonatkozók is, a mindenkori uralkodó személyes kegyelmi ténv1 l)r. Paul Ritter von Beck-Mannagetta : Das Oesterreichiscbe Patentrecht, Berlin, 1803. Ez a mii lényegileg az ISSá-i esztendőben megjelent, Der Erfindungsschutz im Oesterreich című művének teljesen kimerítő átdolgozása.
