Bittó Béla: Szabadalmi intézményünk történeti előzményei (Budapest, 1942)

I. Fejezet. Gyári szabadalmak - Országos gyári jogosultsággal engedélyezett szabadalmak

tek, azért ez iránti kérelmük nem is teljesíthető. (Kané. 1806 : 10144).

Erre a folyamodók most már azt kérték a gyár továbbvitele érdekében,

hogy az a privilegium, a melyet a jogelődeik kaptak, mint ez idő szerinti tulajdonosoknak, nekik adományoztassék. Ezt a kérelmüket sem lehetett figyelembe venni, mivel Nagy György és érdektársa egy, a Sopron város elővárosában létesítendő cukorgyárra kaptak feltételes engedélyt oly különös szabadalom — privilegium — nélkül, a mely kizárólagossági jogokkal járna és amilyenekkel azok nem is rendelkeztek, hanem csakis a már fentebb említett céggel. A folyamodók erre most már azt a kérelmet terjesztik elő, hogy ők sem akarnak több jogot kapni, mint a jogelődeik és kérik, hogy nevök a cégükkel együtt közöltessék a közönséggel.

A m. k. udv. kancellária a kérelmet aképen véleményezte, hogy a jogelődöt megillető kedvezmény nekik is megadható volna. Ezt a véleményt a legfelső hely nem fogadta el. Az e részben hozott elutasító elhatározás szövege ez: Solange die Bittsteller Rupprecht und Kühn nicht legal und bestimmt zu erweisen vermögen, dass Sie die von ihnen erkaufte Fabrik durch ihr Bestreben bedeutend in Aufnahme gebracht, und dadurch einer Auszeichnung vor gewöhnlichen Privat Fabriken sich würdig gemacht haben, findet die Gewährung ihres Gesuches nicht statt. Auf Seiner Majestät ausdrücklichen Befehl E. H. Rainer m. p. (Kanc. 1808 : 51).

Erre Rupprecht János kéri, hogy a 'gyára a cs. k. szabadalmazott gyár jelzéssel élhessen (Kanc. 1800 : 4513). A kérelmet a helytartó tanács úgy véleményezte, hogv mivel a vállalat jól van megalapozva, és helyre van állítva, azért az 1704. évi jan. hó 0-én 127. sz. a. udvari határozattal megadott szabadalom a folyamodóknak is megadandó és erre vonatkozólag az ügy a legfelsőbb elhatározás végett a fölség elé terjesztendő volna. Erre a m. kir. udv. kancellária értesítette a helytartó tanácsot, hogy a legfelsőbb hely a szabadalom megadását jóvá hagyta. Egyben a m. k. udv. kancellária utasította a helytartótanácsot a szabadalom kiadására. (Kanc. 1S14 : 12915).

E néhány engedélyezés eléggé tájékoztathat az alsóbb hatóságok és az uralkodó felfogásáról az orsz. gyári szabadalmakat illetőleg. Azonban az ilyen kérvények nem mindig vezettek a kívánt eredményre. így például Schramm Ádám Károly fiumei dohánygyáros a 30 év óla fennállott fiumei dohánygyárára, amely évente 200 embert foglalkoztatott és 5—G ezer mázsa dohányt vitt ki, az országos gyári jogosultságot kérte, az evvel kapcsolatos kedvezményekkel és előjogokkal (Kanc. 1806:6372). Ezt a kérvényt a fiumei gubernium úgy véleményezte, hogy folyamodónak csakis a cs. k. sas jelvényének kifüggesztése volna engedélyezendő Kanc. 1806:11481). Ennek alapján a m. k. udv. kancellária a cs. k. sas kifüggesztésének engedélyezését javasolta a felségnek. Az uralkodó ezt a javaslatot azonban nem lelte magáévá és elhatározásával, melynek szövege: Dieses Einralhen findet nicht stall. Franz m. p., elutasította (Kanc. 1807:3908 .

53