Bittó Béla: Szabadalmi intézményünk történeti előzményei (Budapest, 1942)
I. Fejezet. Gyári szabadalmak - Országos gyári jogosultsággal engedélyezett szabadalmak
Folyamodók kérvénye az akkori szokásoknak megfelelően véleménynyilvánítás végett a helytartótanácsnak adatott ki, melynek véleménye (Kanc. 1796:6108) a m. k. udv. kancellária elé kerülvén, ez utóbbi véleményét lényegében a helytartó tanácséval egyezően úgy tervezte meg, hogy az 1. alatti kérelemnek nincs akadálya, a 2. pont alattira pedig, hogy minden jól szervezett gyárnak szabadsága van a szab. kir. városokban raktárak állítására, azonban e részben az illetékes hatóságnál kell jelentkeznie. A 3. pontban előterjesztett kérelemre pedig oda nyilatkozott, hogy a kis kereskedelem és boltok nyitása az egyes városokban az illetékes városi hatóság hatáskörébe tartozván, az ez iránti kérelemmel ahoz kell fordulni. A 4. alatt igényelt kérelemre pedig, hogy a katona mentességnek a magyarországi lakosokat illetőleg nincs akadálya, a német örökös tartományokban szülöttek azonban, a mennyiben már ott összeirattak, csak akkor mentesíthetők, ha rájuk a gyárban nélkülözhetetlenül és olyképen van szükség, hogy nélkülök a gyár sem mozgásban nem tartható, sem pedig mozgásba nem hozható, a mi természetesen a magyaróvári Hopf és Bräunlich féle gyárra is áll, (Kanc. 1796 : 6770). Az ügy ennek alapján letárgyaltatván a legfelsőbb elhatározás így szólt: »Das Einrathen der Kanzley erhält hiemit meine Genehmigung. Wien 1 Juli 1796. Franz m. p. (Kanc. 1796 : 7638). Erről folyamodó gyárosok a kérvényükön hátiratilag értesíttettek. 2. Strauss Ferenc nagyböflányi (Sopron vm.) rozsolis és likőrgyáros kérelmére az ottani gyárára a cs. k. sas jelvény használatát az uralkodó engedélyezi. Ez a gyáros utóbb még azt is kérte, hogy részére forma- szerinli szabadalom engedélyeztessék gyártmányai névszerinti felsorolásával, amit a legfelsőbb hely ugyancsak engedélyezett, ezt lásd a B. alatti szabadalmaknál. Strauss Ferenc pálinka és likőr gyáros a Sopronvármegyei Nagy-Höflányban arra kért 1801-ben engedélyt, hogy gyárára és címkéire a cs. k. sasjelvényét alkalmazhassa (Kanc. 1801 : 4508). A m. k. udv. kancellária a kérelem -teljesítését javasolván, a legf. hely azt a következő szövegű elhatározással elfogadja: Diesortiger Vortrag mittelst welchen eingerathen wurde dem Rosoglio und Liqueur Fabrikanten zu Gross-Höflein, Franz Strauss zu gestatten, den k. k. Adler als Schild auf seiner Fabrik zu führen, und mit derlei Abdrücken seine Fabrikate begleiten zu dürfen erhielt folgende Erledigung: Placet das Einrathen der Kanzlei, auf allerhöchsten Befehl per consiliarium Status Kollowrath mp. (Kanc. 1S01 : 5442). Ez után az országos jogosultsági engedély után Strauss a gyárát kibővítette és arra kért engedélyt, hogy neki minden gyártmánya felsorolásával formaszerű magyar szabadalom engedélyeztessék és gyára cs. k. magyar szabadalmazott gyárrá emeltessék fel (Kanc. 1814 : 12688). A m. k. udv. kancellária a m. k. helytartótanács meghallgatása után e kérelem tekintetében arról értesítette a helytartótanácsot, hogy miután a folyamodó 1801-ben már megkapta az országos jogosultsági engedélyt s azóta gyárát is kibővítette, nincs akadálya annak, hogy neki a szabadalom a cs. k. szab. országos gyár elnevezéssel kiadassék oly feltétellel, hogy a földesúri jog e mellett a szabadalom mellett is sértetlenül épségben marad, hogy a kiadandó szabadalom nem tekintendő kizárólagosnak és a gyár munkásait nem illeti meg a katonaállítás alóli mentesség (Kanc. 1815:5742). (Az ezen itt közölt jelzet alatt engedélyezett szabadalom szövegét magyar fordításban B alatt adtuk.) Strauss azonban még evvel a formaszerű szabadalommal sem érte be, hanem azt is kérte, ajánltassék az osztrák kormánynak a végből, hogy gyártmányaira Ausztriában raktárt tarthasson (Kanc^ 48
