Bittó Béla: Szabadalmi intézményünk történeti előzményei (Budapest, 1942)

I. Fejezet. Gyári szabadalmak - Régibb gyári szabadalmak

Mivel De Monte Gratiae Daniel Erazmus, a római szent birodalom lovagja, felségünknek alázatosan jelentette és legalázalosabban előterjesztette, hogy ő erre a célra alkalmazandó ügyintéző és igazgató embereivel és aszerint, amint azt a körülmények javasolni fogják, a maga által kiválasztandó más egyénekkel társulva, kegyünk és kegyelmes engedélyünk hozzájárulásával a saját maga részére az említett magyar királyságunkban a kereskedelem és kézműipar bevezetését és létesítését javasolta. Éspedig új kézműipari gyárat, vagyis festőműhelyt, posztónyíró és illesztő, sajtoló és csinozó gyárral kapcolatban óhajtana állítani, amelyben a finomabb, sőt még a saját költségén külföldi tartományokból a magyar királyságunkba behozandó durva és fésületlen (egyszerű) és más közepes és silányabb minőségű posztót minden faja minőségében, minden színben: zöld. világos, telt, sötét, keményen tartó, enyészhet ellen, elsősorban bíbor, kosen ill, karmezin és skarlát nevűekre, kékre, zöldre, sárgára és feketére, valamint egyéb különféle fokozatú és keverék színekre is festené és egyébiránt minden egyes posztó féleséget minősége szerint kikészítené. Elsősorban pedig a finomabb posztókat nemcsak a közönséges magyar vagy német, hanem még az általa behozandó angol és németalföldi posztóval egyező tökéletességre fogja kikészíteni, hogy becsesebbekké, jóság és szépség dolgában az angol és belga posztókkal legyenek egyezőkké. Arra is törekedni fog, hogy műhelyében a foltos és elhalványult posztó és ruhanemű minden foltja kitisztítható legyen, azok felfrissíthetek, újtelt és állandó festékekkel újra festethessenek, úgyhogy azok újonnan Készülteknek látszassanak.

Minthogy pedig ezideig Magyarországon csak silány, közönséges és a falusiaknak is alig megfelelő posztói készítettek, amelyet maguk az azt készítők festettek meg közönséges, múlandó és elenyésző festékekkel és egyéb, a nemes és kiválóbb országbeli polgárok ruházatához méltóbb közepes és finomabb minőségű posztóból Magyarországon semmi sem készült és gyártatott, és azért minden ily fajtájú más festett és csinozott posztó nagy költséggel más külföldi tartományokból hozatott be a királyságba és árusíttatott itt nagyon drágán.

Ugyanő azután arról is gondoskodni fog, hogy időjártával Németalföldről, Angolországból vagy máshonnan saját költségén Magyarországba behozandó emberekkel a gyapjú, már amennyire ■ azt a magyar gyapjú minősége megengedi, jobban készíttessék elő és finomabbra legyen fonható és szőhető. Maguk az ország lakosai pedig lassankint megtanulhassák a finomabb fonást, szövést, a németalföldi poszlókészítést, sőt még az oly juhok tenyésztését és elterjesztését is, amelyek amennyire azt a magyarországi éghajlati viszonyok és a legelők állapota megengedi, könnyebb és finomabb gyapjút adhatnak, úgy hogy ilykép időjártával, amennyire ez megvalósítható. Magyarországon belül minden fajtájú posztó, még a legfinomabb is gyártható, festhető és éppoly jól csinozható lesz, mint akár a Németalföldön és Angolországban. Abban bízik, hogy idővel ily vállalat lassankint elérhetővé teszi, hogy a jövőben Magyarország magamagát mindenben, ami a fonáshoz szükséges, elláthatja és idővel a kézműves iparokban bővelkedni fog. Sőt, esetleg előbb-utóbb a szomszédos tartományoknak árukkal és kézműipari cikkekkel is segítségére lehet és azok más áruival cserélhet és a kereskedelmet mindinkább kiterjesztheti, mert nincs a posztónál alkalmasabb más áru, amelynek révén valamely vidéken a nagy áruforgalmat köny- nyebben bevezetni és állandóvá tenni lehetne. Ugyanis minden nemzetnék, minden embernek, bármily rangú, nemű, hivatalú, akár legfelsőbb, akár közepes, vagy alsóbb rendű legyen is, szüksége van posztóra. Elsősorban a magyaroknak, erdélyieknek, oláhoknak, moldvaiaknak, törököknek, perzsáknak és más keleti népeknek, akiknél a posztókészítés jóformán teljesen hiányzik és akik zöld és-