Bittó Béla: Szabadalmi intézményünk történeti előzményei (Budapest, 1942)
II. Fejezet. Ipari találmányi szabadalmak - A XVIII. századtól 1848-ig Magyarországra és kapcsolt részeire adományozott kizárólagos ipari találmányi szabadalmak
pos. jelzéssel s az ennek megfelelő számmal jegyeztük fel, a második és a lobbi következő tételeknél, arra való tekintettel, hogy a kútfő (tons) az 1821—1827. évközben nem változik, csak a létei számát adtuk. A további évek szabadalomlevelei közlésénél ugyancsak! így jártunk el. De egyszerűsítettük még a szabadalomlevelek szövegének közlését is avval, hogy az azokban megismétlődő szövegrészeket részben pontozással, részben pontozással kapcsolatos vonalazással, valamint csupán vonalazással jelképeztük. Ehhez képest a szabadalomlevél bevezető részében a három pont az uralkodó nevét összes címeivel és a szokásos bevezetést jelképezi, például: »Nos, Franciscus I. divina favente clementia Austriae imperator, Hierosolimae, Hungáriáé etc. rex apostolicus etc. etc., memoriae commendamus tenore praesentium significantes quibus expedit universis, quod«, ezt kö- vetőleg jő a szabadalom tulajdonosának neve, állása, lakhelye, az utca és házszám megjelölésével, amit magyarul így adhatunk vissza: »Mi, I. Ferenc Isten kegyelméből Ausztria császára, Jeruzsálem; Magyarország stb. apostoli királya stb. stb. tudtul adjuk jelen levelünkkel mindazoknak, akiket illet, hogy« stb. mint előbb a latin szöveg után magyarul általánosságban jelezve volt2. A szabadalomtulájdonos neve és a reá vonatkozó közelebbi adatok után következő:------... jelzés jelentése ez: Maiestati Nostrae humillime exposuerit, se juxta optimam suam scientiam et conscientiam novam fecisse inventionem (vagy »detectionem« avagy »meliorationem«), in eo consistentem, quod« = felségünknek legalázatosabban jelentette, hogy legjobb tudomása és lelkiismerete szerint új találmánya (vagy felfedezése avagy javítása) van, amely abból áll. hogy« amire aztán a találmány stb. latin nyelvű leírása; következik.* Abban az esetben, midőn a szabadalom tulajdonosa súlyt helyezett találmányának (felfedezésének, javításának) részletes magyarázatára, amivel rendszerint Esakis az 1825-iki évtől kezdve találkozunk, úgy a találmányra stb.-re vonatkozó, ily esetben a rendesen rövidebbre fogott latin nyelvű szöveget követő három pont és az utána álló kettőspont (...:) olvasása és érlelnie ez: »ab auctore sequentibus, quae omnis erroris vitandi causa istliic inserta habentur verbis', uberius descriptam« = amit a feltaláló minden tévedést 2 Egyszerűsítés okából innét a magyarázatoknál a magyar fordítást egyenlőségjellel (=) csatolluk a latin szöveghez. :i Itt azonban meg kell még azt is jegyeznünk, hogy az itt említett formula nincs mindig szószerint betartva, hanem megrövidül. így P- o. úgy, hogy a »novam tecisse inventionem« után az »in eo consistentem, quod« szavak elmaradnak, úgyhogy ennek folytán a magyar szöveg is arra rövidül, hogy találmánya (felfedezése vagy javitasa) van. Ezt a rövidülést gyakran észlelhetjük. Ilyen, nem ugyan rövidítési elváltoztatást, hanem szövegbeli átalakítást találhatunk p. o. az 1823. évi szabadalomlevelek között a 233, tételszám (pos.) alatt található Qillier-félénél, amely szerint: »...humillime exposuerit; se invenisse quoddam sellarum genus, iuxta optimam suam scientiam et conscientiam penitus novum, medio cuius nimirum« stb., azaz magyarul: a legalázatosabban jelentette, hogy a legion î tudomása és lelkiismerete szerint a szövőszék oly teljesen ui fajtajat talalta tel, amellyel stb. 107
