Benke Zsófia (szerk.): Magyar iparjogvédelmi dokumentumok a régmúltból (Budapest, 1998)
Az iparjogvédelmi intézmények tisztségviselői 1892-1949
Az iparjogvédelem rendszerét a szabadalmi hatóságok tisztségviselői működtetik, ezért a szabadalmi ügy történetére vonatkozó dokumentumok közül nem hiányozhatnak az ő személyükre, pályájukra vonatkozó adalékok. A tisztségviselők személyének felkutatása, rendszerezése és névsorba állítása, az ún. archontológia, mint történeti segédtudomány tisztes múltra tekinthet vissza. (Archontológia görög szó, jelentése élen járni.) Egy-egy intézmény „élen járó” tisztviselőinek névsora olykor önálló műként, olykor hivataltörténeti munkák tartozékaként vagy függelékeként jelenik meg. Magyarországon e műfaj már a 17. század legelején jelentkezik: a Szepesi Kamara 1602-től vezette tisztviselőinek névsorát. Különösen a 18. században más ilyen művek is keletkeztek, rendszerint - egyházi vagy világi - főméltóságok neveit sorolva. A19- század húszas éveiben azonban már olyan archontológia is előfordult, amely egy táblabíróság teljes személyzetét megnevezte. Az idők folyamán napvilágot látott ilyen jellegű műveknek rendszerint formája, szerkezete és felépítése is eltér egymástól, mivel minden esetben igazodni kellett a betöltött méltóságok, tisztségek, a vizsgált intézmény jellegéhez, az adott korszak időtartamához. A szabadalmi tisztségviselők személyét és pályáját több, mint fél évszázados korszakon át kíséreljük meg nyomon követni. E hosszú idő alatt a hatóságok felépítése, megnevezése változott: a Szabadalmi Tanács átalakult Szabadalmi Felsőbírósággá, majd funkciójával együtt megszűnt, a Szabadalmi Hivatal Szabadalmi Bíróság lett. Az egymássá átminősített intézmények személyzete rendszerint nem változott. Mind e feltételeket figyelembe véve a szabadalomügy irányításában szerepet játszó tisztségviselők archontológiája az alábbi rendszer szerint látszott a legcélszerűbben felépíthetőnek: névsort közlünk a vezető szabadalmi tisztviselőkről, egyrészt az egyes szabadalmi intézményekben betöltött állások és ezen belül a kronológia sorrendjében, a működés évkörével, másrészt függetlenül a hatóságtól, alfabetikus rendben, pályaéletrajzi adatokkal. Nem szerepeltetjük az iparjogvédelem teljes személyzetét, csak a „tisztikar” névsorát közöljük. A Szabadalmi Hivatal, illetve Bíróság elnöke, alelnöke, bírái, illetve a Szabadalmi Közlöny szerkesztői szerepelnek a névjegyzékekben. A Szabadalmi Közlöny szerkesztői a Szabadalmi Hivatal, Bíróság névsora után következnek. A Szabadalmi Tanács és átszervezése utáni nevén a Szabadalmi Felsőbíróság ugyancsak egyetlen névsorban szerepel, melyet megelőz az ún. Országos Szabadalmi Tanács elnökeinek és tagjainak névsora. Ez utóbbit, mely a szabadalmi törvényt megelőző években - 1892-1895 között - működő tanácsadó szerv, külön kellett szerepeltetni, mert mind funkciója, mind pedig személyi összetétele különbözött az 1896-tól működő, hasonló nevű Szabadalmi Tanácstól. Az Országos Szabadalmi Tanács elnökei és tagjai, a Szabadalmi Tanács és Szabadalmi Felsőbíróság elnökei és ülnökei, a Védjegytanács elnökei és rendes tagjai szerepelnek a névsorban. E névsorok minél teljesebb volta, a pályaéletrajzok adatainak megbízhatósága és megközelítően azonos mélysége olyan követelmény, amely a szándék szerint elvárható lenne. Sajnos azonban, más archontológiákhoz hasonlóan, problémák jelentkeztek a források felhasználhatóságánál. Esetünkben a leghasználhatóbb forrás az érvről-évre megjelenő Tiszti Cím- és Névtár, mely a hatóságok, intézmények sorrendjében közli a tisztviselők nevét, rangját. Köteteiből nyomon követhető egy-egy személy valamennyi, egy bizonyos évben betöltött tisztsége, ezzel szemben nem tájékoztat semmilyen, az éven belül előfordult változásról. Nem állapítható meg tehát biztosan a kinevezés, előléptetés, vagy más, a pályát érintő változás pontos ideje, a tisztviselő esetleges névváltozása esetén pedig olykor ugyanaz a személy a következő évben más néven jelenik meg. Ez utóbbi esetben a forrás alapján nem észlelhetjük tehát, hogy a két különböző név egyazon személyt takar. Ugyancsak a Tiszti Címtár felépítéséből következő fogyatékosság, hogy kötetei alapján lehetetlen a gyakori nevek viselőinek pályaéletrajzát összeállítani. A névsorok összeállításánál a legnagyobb nehézséget az okozta, hogy a Tiszti Cím- és Névtár megjelenése 1919-1926 között szünetelt, e nyolc év hiányzó adatai teljeskörűen sehonnan sem pótolhatóak. A legmegbízhatóbb vonatkozó forrás, a Szabadalmi Közlöny 159
