Benke Zsófia (szerk.): Magyar iparjogvédelmi dokumentumok a régmúltból (Budapest, 1998)
Az 1895. évi szabadalmi törvény előkészítésével, illetve bírálatával foglalkozó kiadványok
A Magyar Mérnök- és Építész Egylet Szabadalmi Bizottságának jelentése a szabadalmi törvényjavaslatról (1894) — 145 — A Szabadalmi Bizottság jelentése és a szabadalmi törvényjavaslat. Bánki Dónát-tói Az egyesületünk gépészeti szakosztálya kiküldötte szabadalmi bizottság terjedelmes jelentése tanúságot tesz nekünk arról, hogy a kiküldött bizottság a szóban forgó törvényjavaslatot részletes tanulmány tárgyává tette, — látjuk belőle, hogy átérezték a feladat fontosságát és lelkiismeretesen iparkodtak annak megfelelni. A jelentésben a törvényjavaslatnak több helyes, üdvös módosítását ajánlják, de viszont találunk olyanokat is, melyeket — nézetem szerint — megjegyzések nélkül hagynunk nem szabad. A jelentés legfontosabb részének tartom a 3. §. megváltoztatására vonatkozó javaslatot. A jelentés ugyanis azt javasolja, hogy külföldön ismert, gyártott, sőt esetleg valakinek szabadalmát képező találmányt nálunk bárki magának szabadalmaztathassa. A törvényjavaslatban ezzel szemben az az elv jut érvényre, mint az 1. §-ban kimondja, hogy a szabadalom tárgya új legyen. A jelentés a törvényjavaslat ezen, az újdonság követelményének elvi álláspontját szintén kimondja, a menynyiben az 1. §-t némi módosítással szintén elfogadja, sőt magáévá teszi az 1885-iki magyar jogászgyűlés azt a határozatát is, hogy a szabadalom egyedül a feltalálót illeti meg. Egy más helyütt a jelentés a találmányt valódi szellemi tulajdonjognak nevezi. Mig azonban a törvényjavaslat az 1. §-ában kimondott elvéhez hű marad, addig a jelentés javasolta 3. §. egyenest megköveteli, hogy szabadalom adassék nem rtj találmányra, nem a feltalálónak és így nem a valódi szellemi tulajdonjog nyerjen védelmet. Olyan törvény azonban szerintem nem képzelhető, mely egyik §-ában kimond valamit és azután egy másik §-ban a kimondott törvénynek épen ellenkezőjét emeli ismét törvényerőre. Az 1. §. és a 3. §. módosított alakjában egymás mellett meg nem állhatnak, bizonyos, hogy az egyik $-nak meg kell változni.- Ha a 3. §-nak módosítását elfogadjuk, úgy az 1. §-nak nem szabad kimondani általánosságban, hogy csak új találmány szabadalmazható, de még kevésbé, hogy a szabadalom egyedid a feltalálót illeti meg és nem szabad a szabadalmat a szellemi tulajdonjog védelmének kijelentenünk. Az 1. §-t e szerint a jelentésnek úgy kellene módosítani, hogy értelme a következő legyen : szabadalmai kap ebben az országban bárki, idegen találmányra is, más ember szellemi munkájára is, hacsak az igazi feltaláló elmulasztotta, vagy módiában nem állott nálunk szabadalmat kérni, vagy legalább is találmányát publikálni. Ez pedig világosan megmondva, azt jelentené, hogy idegennek szellemi tulajdonjogát, melyről pedig a jelentés egy helyen azt mondja, hogy nem egyéb, mint közönséges vagyonjog, — szabad bitorolni. Ezen állításom ellen nem fogadhatom el azt az ellenvetést, hogy a feltalálónak módjában lett volna tulajdonjogát megvédeni, miért mulasztotta el megtenni ? Nem fogadhatom el azért, mert a bitorlás erkölcstelen ténye megmarad. Sajnálattal veszem, hogy a bizottsági jelentés melegen pártolja Jámbor Gyula úrnak javaslatát, mely csak arra nézve kívánja a benyújtott találmányt vizsgálandónak, hogy: 1. új-e a belföld határain beiül, tehát saját hazai iparunk és műszaki tudásunk szempontjából, 2. iparilag értékesithető-e ? 3. Nem-e Ütközik a kőzbiztosság, közegészség vagy közerkőlcs követelményeibe? Ez a 3 követelmény egymás mellett nem állhat meg, mert az 1. pont megengedi, hogy egy idegen szellemi tulajdont tulajdonítson el valaki, a kinek a pátcnsleirás és rajzok megszerzésén kívül más érdeme a dologban nincsen, azt a törvény oltalma alatt élvezze, szerezzen vele esetleg hírnevet, vagyont; míg a 3. pont azt mondja, hogy csak akkor adható szabadalom, ha a közerkölcs követelményeibe nem ütközik. De hát nem erkölcstelen cselekedet a bitorlás? A bitorlás tényén — nézetem szerint — mit sem változtat annak a kimondása, hogy az így nyert szabadalom megsemmisíthető, ha konstatálni lehet, hogy a bejelentő a külföldi találmány leírását vagy rajzát csak szolgailag lemásolta (a jelentés javasolta 20. §.). Ezt a veszedelmet a bejelentő ugyancsak könnyen elháríthatja, mert nem nehéz a lényegtelen dolgok némi módosításával a másolás vádját elhárítani. De ez nem más, mint csak szépítgetése a bitorlás tényének. Ha innét még egy lépéssel tovább mennénk és kimondanánk, hogy a megsemmisítés okául szolgál nemcsak a szolgai másolás, hanem általában az utánzás is, úgy csekély különbséggel a jelenleg fennálló törvény alapjára helyezkednénk, a mit a törvényjavaslat épen megváltoztatni akar. Jámbor úr javaslata, mintegy védelmeül és enyhítéséül a szabadalom-bitorlás bűnének, feltételezi és kimondja, hogy a mi műszaki tudásunknak nem szabad az ország határain túlterjedni, de ezt a felfogást feltételezve — habár részemről nem osztom sőt épen hazai szempontokat szem előtt tartva, helyességét el nem ismerem, — a javaslat még sokkal rosszabb formában tűnik élénkbe. E szerint magyarországi ember nem bitorolhatja mások szellemi tulajdonát, mert hisz műszaki tudása a külföldig nem terjed, de külföldi ember egy másik külföldinek találmányára kaphat érvényes szabadalmat és bitorolhatja másnak szellemi tulajdonát, a nélkül, hogy ezért műszaki tudásának saját országa határán túl kellene terjedni. Egészen más az, ha'egy ki nem használt találmány közkincscsé válik és azt bárki használhatja. Ez esetben megmarad a találmányhoz kötve a feltaláló neve és a szabad verseny útján mindig megmarad a lehetősége, hogy a feltaláló maga is élvezheti találmányát, míg ha megengedjük, hogy találmányára más vehessen szabadalmat, úgy a találmányt más névre ruházzuk, a kinek abban semmi érdeme sincsen és aztán megfosztjuk azon jogától, hogy legalább szabad versenyben gyárthassa a saját találmányát, mit keserves munkával és áldozattal maga teremtett meg. Nagy ebben a két esetben a különbség. 'A feltaláló sokszor nem teheti vagy nem teszí — akár financiális, akár más okokból — hogy találmányát szabadalmaztassa, sőt azt sem, hogy publikáltassa, de maradjon meg neki legalább mindig az elégtétele, hogy nevét nem bitorolják és értékesítheti legalább annyira, mint mások, ha a megváltozott viszonyok ezt neki lehetővé teszik. A jelentés javasolta módosítás mellett azonban teljesen ki van prédául szolgáltatva valakinek, a'ki semmi esetben sem ’lehetr niás, mint erkölcsi érzékkel nem biró ember, mert csak ez intabuláltat- hatja saját nevére, tudva, más szellemi vagyonát. És ezt törvénynyel szentesítsük? : Közlönyünkben mostanában jelent meg Jámbor Gyula úrtól a »Szabadalmi ügyünk reformjához« című értekezés, a melyben kifejezett eszméket a jelentés is jórészt 148
