Benke Zsófia (szerk.): Magyar iparjogvédelmi dokumentumok a régmúltból (Budapest, 1998)
Iparjogvédelem az 1896. évi szabadalmi törvény életbelépését megelőzően
A Habsburg Birodalom a 18. században késve, de követte a nyugat-európai országokban egyre határozottabban kibontakozó gazdasági fejlődést. E folyamat, és ezen belül az iparra történő gazdasági átszerveződés azonban korántsem volt egyenlő mértékű a birodalom különböző részein; Magyarországon nagyon lassan indult meg. A korszerű termelés letéteményesei, a manufaktúrák nálunk egyelőre csak igen kis számban jelentek meg, az ipari szükségletek nagy részét a céhek látták el. A megalakuló manufaktúrák többsége csak rövid ideig tudott fennmaradni, mégis a század végére már száznál több ilyen üzem működött. Az ipari ágazati megoszlást tekintve vezetett a textilipar, de létrejöttek többek között bőr-, üveg-, kerámia-, kötél- és tűkészítő, valamint dohány- és rézfeldolgozó manufaktúrák is. Külön említést érdemel Kempelen Farkas 1767-ben alapított kartonmanufaktújára. A 18. század végétől a koalíciós háborúk által megnövelt igényeket a hagyományos termelési mód már nem tudta kielégíteni, és főleg a 19. század elejétől kezdve - a manufaktúrák mellett - nálunk is egyre jobban terjedtek a gyárszerű termelést folytató üzemek. Ez utóbbiak a termeléshez már gépi erőt vettek igénybe és legtöbbjük a textiliparban működött, de jelentős volt a számuk az élelmiszer-, valamint vasiparban is. A 18. század nyolcvanas éveiben 124, a 19- század negyvenes éveiben már ennek több, mint négyszerese, 548 gyári üzem működött. Ezekre néhány konkrét, máig is sokat mondó példa: a harmincas és negyvenes években kezdett működni Ganz Ábrahám vasöntödéje, a Röck-féle mezőgazdasági gépgyár alapja, a már akkor is jelentős Goldberger-gyár, a Valero-selyemgyár. Az ipari szállítást is megkönnyítette a negyvenes években megindult magyarországi vasútépítés. A kétségtelen fejlődés ellenére azonban nem jött létre olyan áttörés, amely az ország gazdaságának szerkezetét alapvetően megváltoztatta volna, megmaradt az agrártúlsúly, és az iparnak a Habsburg Birodalmon belüli aránya továbbra is csak igen csekély volt. A gazdasági életet érintő jogszabályalkotás kedvezett az ipar fejlődésének. Az 1840. évi XVII. te. kimondta a gyáralapítási szabadságot, de még meghagyta a kézműipart is, az 1848-as Klauzál-féle céhszabály-módosítás viszont - bár nem számolta fel a céheket - elrendelve a munkavállalás szabadságát, komoly előrelépést tett a tőkés gazdasági rend jogszabályi előkészítése felé. Az abszolutizmus kor 1852. évi ideiglenes utasítása szabad és engedélyezett iparokat különböztetett meg, majd az 1859-es Iparrendtartás az egész Habsburg Birodalom területén tovább tágította az iparszabadságot, és gyakorlatilag megszüntette a céhek iparfejlődést gátló szerepét. Végül a céhek felszámolását - a kiegyezés után - az 1872. évi magyar ipartörvény mondta ki, mely az egész Monarchia területén szinte teljesen korlátozatlanná tette az iparűzést. Ezt az iparszabadságot korlátozta valamelyest, éppen az ipar további fejlődése érdekében, az 1884. évi XVII-es ún. második ipartörvény. Az iparfejlődést közvetlenül előmozdító iparpolitika hozta létre az ipartámogatási törvényeket. Az 1881. évi XLIV. te. 15 éves adómentességet biztosított az olyan gyáraknak, amelyek új iparágat kívántak meghonosítani az országban; az 1890. évi XIII. te. az adómentességen kívül kölcsön felvételének lehetőségéről is rendelkezett. A dualizmus korában Magyarország egy nagy politikai és gazdasági egység részeként gazdaságilag jól fejlődött. Ha a Monarchián belüli fejlődés aránya nem is volt egyértelműen kedvező, az ország előző gazdasági állapotához viszonyítva kétségtelen az előrelépés. A Monarchia gazdasági érdekeihez szorosan kapcsoló - 1867-tól időnként megújított - vámszövetség gazdaságunkra gyakorolt hatásáról már a kortársak egészen különböző módon vélekedtek, és a korszakkal foglalkozó történészek véleménye sem egységes, az azonban semmiképpen sem vitás, hogy a vámunió a szabadalomügy alakulását tekintve mindenképpen problémákat okozott. „Régi időkbe nyúlik vissza a szabadalom története. Fejedelmi vagy kormánykegy jutalmazott egyes személyeket, egyes családokat, céheket, egyes városokat, sőt tartományokat különféle kiváltságok, privilégiumok adományozásával.” E sorokkal kezdi az előzmények felvázolását „dr. jur. Török 13
