Jelentés a M. Kir. Szabadalmi Hivatal 10 évi működéséről 1896-1906 (Budapest, 1907)

II. Szabadalmi ügyek - A) A bejelentési osztály

Ezen rendelkezések magukban véve elég világosak lévén, az ezek nyomán kifejlődött gyakorlat sem eltérő. Az 1. pont alatti rendelkezésnek gyakorlati szempontból inkább csak az a hord erő tulajdonítható, hogy a bejelentő az évi díjak fizetésétől megkiméltetik, mert a szabadalmi törvény 9. ij-a amúgy is kimondja, hogy a szabadalom annak tulajdonosát nem menti föl a fönnálló törvényekben és rendeletekben foglalt szabályok megtartása alól, tehát valamely törvény által tiltott eljárás, vagy berendezés, még ha arra szabadalom engedélyeztetnék is. gyakorlatba vehető amúgy sem volna, s így a 2. §. 1. p. alatti rendelkezés okai inkább csak erkölcsi alapokon nyugszanak. Kétségtelen azonban, hogy a szabadalmaztatásnak ilyen okokból való megakadályozása — minthogy a már engedélyezett szbadalom tárgyának gyakorlatba vételét törvényes úton csak hosszabb eljárás után lehetne betiltani, — különösen az egészséget érintő találmányoknál (méiges anyagok alkalmazása stb.) már az engedélyezés stádiumában, tehát amidőn az állam hatósága róla először tudomást szerez, helyes és szükséges annyival is inkább, hogy a tárgy szabadalmazott volta reklámnak ne szolgáljon alapul s a hiszékeny közönség félrevezetésére ne szolgáljon.

Adott esetekben, a tárgy természetéhez mérten az előadónak kételyei támadván a bejelentés tárgyának szabadalmazhatósága ellen, a hivatal véleményadás végett, különösképen pedig az iránt, hogy mely határozott törvénybe vagy rendeletbe ütközik a gyakorlatbavétel. az illetékes hatóságokat kereste meg.

Különösen sűrűn fordul elő a közegészségügyi tanács meghallgatása, mert a közegészséget érintő bejelentéseknek csaknem mindenikében (orvosi műszerek, konzerválási eljárások stb.) ilyen értelmű meghallgatás szükségesnek mutatkozik, s ennek eredményéhez mérten a hivatal a bejelentést esetleg visszautasítja vagy a közzétételt elrendeli.

A törvényhozó egyébiránt ezen fönnebb hivatkozott 2. §. rendelkezéseit föiszólalási alap gyanánt is kijelöli s ezzel a bejelentések jelzett irányú ellenőrzését a nagyközönségre is kiterjeszti.

A 2. §-ra alapított fölszólalások általában, de különösen a 2. $. 1. pontjára alapított fölszólalások annyira ritkák, hogy nem tartjuk érdektelennek a gyakorlat három esetét ideiktatni :

IV. lí)7. Bejelentő 1. igénypontja szerint eljárást igényel izzótestek előállítására, mely azáltal van jellemezve, liogy elégethető rostokat egymásután cer- és thorsók és arzén-, antimon-, bórsav (vagy egyéb három vegyértékű elem sávjának) oldatával impregnál, miáltal a roston oldhatatlan arzénatokat, antimonátokát, bórátokat stb. állít elő. melyek az izzási hőmérsékletnek ellentállanak és oxyd képzéssel föl nem bomlanak.

A 2. igénypont az 1. alatt védett eljárásnak egyik foganatosítani alakjára vonatkozik, amely azáltal van jellemezve, hogy az elégethető rostokat arzénsav-, bórsav- és cernitrát- oldattal itatunk, a rostokat azután megszárítjuk, mire thornitráttal vagy bázikus arzénáttal, körúttal és effélével itatjuk és végűi szárítás után elhamvasztjuk,