Jelentés a M. Kir. Szabadalmi Hivatal 10 évi működéséről 1896-1906 (Budapest, 1907)
II. Szabadalmi ügyek - A) A bejelentési osztály
80 módon adott okot arra, hogy a szabadalom mint tényleges jog és a bejelentés, mint igényjogosnltság egymással fölcseréltessenek, dacára annak, hogy a szabadalomra, mint igényrontó körülményre nézve a törvény más, nevezetesen az 5. §-a tartalmaz intézkedéseket. Hogy különösen kezdetben ennek alapján a bejelentésnek magának is njdonságrontó hatás tulajdoníttatott, annak igazolására álljon itt a következő két eset: D. 297. 1414/99. Bejelentő azon kérelme, hogy amennyiben az 1895. évi XXXVII. t.-c. 3. §-ának 3. pontja értelmében a találmány akkor nem tekintendő újnak, ha már szabadalom tárgyát képezte, ennélfogva fölszólaló, ki még nem szabadalmazott találmányi bejelentése alapján kéri jelen találmányi bejelentés tárgyát képező találmánytól a szabadalom megtagadását, felszólalásával elutasíttassék, figyelembe vehető azon okból nem volt, mert valamely találmány szabadalmára csak annak volna igénye, aki a találmányt legelőször bejelentette s mert a bejelentés, valamely későbbi bejelentéssel szemben az újdonság hiányát állapítja meg. (Bej. oszt. 1899. évi január hó 27-én.) H. 688. 4591/99. Bejelentő azon kifogását, hogy a fölszólaló által fölhozott K-féle 13598. számú szabadalom a bejelentés tárgyára nézve azon oknál fogva nem bír újdonságrontó hatással, mert az idézett szabadalom leírása, mint közzétett nyomtatvány csak 6 hónappal a kérdés alatt álló bejelentés után jelent meg, figyelembe venni nem lehetett, mert a szóban forgó találmány 1898. augusztus hó 9-én, a K.-féle szabadalom pedig 1898. évi július hó 22-én, tehát előbb lett bejelentve. Minthogy pedig a szabadalmi törvény 3. §. 3. pontja nem tesz arra nézve különbséget, hogy a korábbi találmányi bejelentésre a későbbi bejelentés időpontjában a szabadalom már engedélyeztetett-e, vagy csak az engedélyezés stádiumában van, ennélfogva a korábbi bejelentés a 'későbbi bejelentéssel szemben mindenkor újdonság ront ó hatásúnak tekintendő. (Bej. oszt. 1899. márc. 27.) Természetszerűleg azonban a hivatal gyakorlatának az idők folyamán e tekintetben változnia kellett (1. 1899. dec. 4-iki teljes íilési határozatot 125. lapon) s az újdonság és igényrontó körülmények közötti lényeges külömb- ségek megfontolása mellett a bejelentésnek magának a 3. §. 3. pontja alapján, bárki által is emelhető fölszólalás folytán többé njdonságrontó hatást tulajdonítani nem lehetett. Élesen domborodik ki ezen megkülömböztetés a W. 1116. a. sz. ügyben 7731/902. sz. a. hozott határozat indokolásában, melyet a következőkben adunk : «Fölszólaló a bejelentés tárgyát képező találmány szabadalmazását az alapon kifogásolja, hogy az a 22298. sz., 22607. sz. és 22812. sz. Szabadalmak és a J. 410 a, sz. bejelentés folytán az újdonság kellékeivel nem bir. A m. kir. szabadalmi hivatal fölszólaló által megjelölt és előterjesztett bizonyítékokat a bejelentés tárgyával összehasonlítván, azt találta, hogy a hivatkozott bizonyítékokkal a bejelentett találmány újdonsága lerontva nincsen.
