Jelentés a M. Kir. Szabadalmi Hivatal 10 évi működéséről 1896-1906 (Budapest, 1907)
II. Szabadalmi ügyek - A) A bejelentési osztály
De hogy a szabadalom tárgya valóban találmány, legjobban igazolja a felperesek eljárása, kik a szabadalom megsemmisítését szorgalmazzák és azon tény, hogy dacára annak, miszerint a szabadalmazott ernyőkészítésnél a fölhasználandó szövetből nagyon sok hulladék vész el, ezt még is ellensúlyozzák azok az előnyök, melyeket az ilyen szabás és kivágással készült ernyők tartósság tekintetében nyújtanak; a miért is kéri felperest, mind a két támadási ok alapján indított keresetével elutasítani. A m. kir. szabadalmi hivatal bírói osztálya alpörösnek a fölpörös kereshetőségi joga tekintetében emelt azon kifogását, valamint azon kifogását is, hogy a szabadalmi törv. 1. §-a alapján egy szabadalom, engedélyezése után, találmányi jelleg hiánya miatt többé meg nem támadható, — mint alaptalant elveti — mert a szab. törv. 85. §-a a szabadalom engedélyezése iránti eljárásban csakis a fölszólalás beadására állapít meg két hónapi határidőt, ami nem jelenti egyszersmind azt is, hogy egy felszólalással meg nem támadott bejelentésre kiadott szabadalom később keresettel megtámadható ne lenne; ellenkezőleg a szab. törv. 38. és 21. §-aiban a szabadalom megsemmisítése iránti kereset beadása időhöz kötve nincs, mihez képest az a szabadalommegadás után és bármikor beadható ; ugyanezért alpörösnek ez irányítani kifogását föltétlenül el kellett utasítani. Alpörösnek azon további kifogását pedig, hogy egy szabadalom megsemmisítése iránt indított pörben a szabadalom tárgyának találmányi jellege többé vita tárgyát nem képezheti, hasonlóan el kellett vetni ; mert a szab. törv. 21. §-ának 1. pontja szerint a szabadalom azon okból is megsemmisíthető, hogy az a szab. törv. 1. §-ában fölsorolt kellékekkel nem bír, vagyis azon okból is, hogy az szabadalmazása idején találmányt nem képezett. A dolog érdemére vonatkozólag az alpörös megtámadott szabadalmát a m. kir. szabadalmi hivatal bírói osztálya megsemmisítendőnek találta, még pedig azért, mert az eskü alatt kihallgatott, teljesen érdektelen tanuk vallomásából meggyőződött arról, hogy az ernyőkészítési iparban az alpörös cég 6583. számú szabadalma igénypontjában védelem alá helyezett találmány a szabadalom bejelentési napját megelőzőleg vagyis 1896. évi junius 11- ik napja előtt nyilvános gyakorlatba vétel által olyan ismeretes volt, hogy azt szakértők nyilván használhatták. Az alpörös megtámadott szabadalmának tárgya az igénypont szerint a következő : «.Mindennemű ernyőnél egyes darabokból, illetve mezőkből összeállított áthuzatnak alkalmazása, melynél az eddigi előállítási módszerrel ellentétben a láncfonalak fölülről lefelé és a kötőfonalak vízszintes irányban haladnak oly célból, hogy az ernyőhuzaton törési vonalaknak az összehajtásnál való keletkezése ki legyen zárva és hogy az egyes szövetdarabok a láncfonalak egymásba való kapcsolása által erősebben legyenek egymással összevarrhatok» ; — vagyis, hogy az ernyőáthuzat egyes részei nem úgy, mint eddig, a fölhasználandó szövet szélességéből, hanem hosszából szabatuak ki. Hogy pedig ilyen szabású ernyőket az alpörösi szabadalom bejelentése előtt az ernyőiparosok készítettek, ha nem is azon célból ami a szabadalmi igényekben ki van emelve, azt a kihallgatott tanuk egyértelműig vallották. így H. F., N. T. tanuk, akik hosszabb idő óta iparszeríileg foglalkoznak az ernyőkészitéssel, vallják, hogy kivételes esetekben, különösen nagy ernyőknél, amidőn a szövet szélessége nem volt elég, a hosszából szabták ki az eruyőáthuzathoz szükséges mezőket és hogy néha egyenesen azzal az utasítással kapták a szövetet, hogy az ernyőrészeket a hosszából szabják ki. R. S. tanú a most említett tanuk vallomását teljesen megerősíti, hozzá teszi még azt is, hogy nemcsak olyan esetben szabták az ernyörészeket a szövet hosszából, ha a szövet keskeny s igy az ernyő átliuzatálioz elégtelen volt, hanem több ízben oly esetekben, midőn a megrendelő egyenesen kviánta, hogy az áthúzaton a csikók hosszában fussanak 1’. T. tanú pedig azt vallja, hogy ő 1891 — 93. évben a M. & J. 8. bécsi cég részére
