Jelentés a M. Kir. Szabadalmi Hivatal 10 évi működéséről 1896-1906 (Budapest, 1907)

II. Szabadalmi ügyek - A) A bejelentési osztály

De hogy a szabadalom tárgya valóban találmány, legjobban igazolja a felperesek eljárása, kik a szabadalom megsemmisítését szorgalmazzák és azon tény, hogy dacára annak, miszerint a szabadalmazott ernyőkészítésnél a fölhasználandó szövetből nagyon sok hulladék vész el, ezt még is ellensúlyozzák azok az előnyök, melyeket az ilyen szabás és kivágással készült ernyők tartósság tekintetében nyújtanak; a miért is kéri felperest, mind a két táma­dási ok alapján indított keresetével elutasítani. A m. kir. szabadalmi hivatal bírói osztálya alpörösnek a fölpörös kereshetőségi joga tekin­tetében emelt azon kifogását, valamint azon kifogását is, hogy a szabadalmi törv. 1. §-a alapján egy szabadalom, engedélyezése után, találmányi jelleg hiánya miatt többé meg nem támad­ható, — mint alaptalant elveti — mert a szab. törv. 85. §-a a szabadalom engedélyezése iránti eljárásban csakis a fölszólalás beadására állapít meg két hónapi határidőt, ami nem jelenti egyszersmind azt is, hogy egy felszólalással meg nem támadott bejelentésre kiadott szabadalom később keresettel megtámadható ne lenne; ellenkezőleg a szab. törv. 38. és 21. §-aiban a szabadalom megsemmisítése iránti kereset beadása időhöz kötve nincs, mihez képest az a szabadalommegadás után és bármikor beadható ; ugyanezért alpörösnek ez irány­ítani kifogását föltétlenül el kellett utasítani. Alpörösnek azon további kifogását pedig, hogy egy szabadalom megsemmisítése iránt indított pörben a szabadalom tárgyának találmányi jellege többé vita tárgyát nem képezheti, hasonlóan el kellett vetni ; mert a szab. törv. 21. §-ának 1. pontja szerint a szabadalom azon okból is megsemmisíthető, hogy az a szab. törv. 1. §-ában fölsorolt kellékekkel nem bír, vagyis azon okból is, hogy az szabadalmazása idején talál­mányt nem képezett. A dolog érdemére vonatkozólag az alpörös megtámadott szabadalmát a m. kir. szaba­dalmi hivatal bírói osztálya megsemmisítendőnek találta, még pedig azért, mert az eskü alatt kihallgatott, teljesen érdektelen tanuk vallomásából meggyőződött arról, hogy az ernyőkészí­tési iparban az alpörös cég 6583. számú szabadalma igénypontjában védelem alá helyezett találmány a szabadalom bejelentési napját megelőzőleg vagyis 1896. évi junius 11- ik napja előtt nyilvános gyakorlatba vétel által olyan ismeretes volt, hogy azt szakértők nyilván használhatták. Az alpörös megtámadott szabadalmának tárgya az igénypont szerint a következő : «.Mindennemű ernyőnél egyes darabokból, illetve mezőkből összeállított áthuzatnak alkal­mazása, melynél az eddigi előállítási módszerrel ellentétben a láncfonalak fölülről lefelé és a kötőfonalak vízszintes irányban haladnak oly célból, hogy az ernyőhuzaton törési vonalak­nak az összehajtásnál való keletkezése ki legyen zárva és hogy az egyes szövetdarabok a láncfonalak egymásba való kapcsolása által erősebben legyenek egymással összevarrhatok» ; — vagyis, hogy az ernyőáthuzat egyes részei nem úgy, mint eddig, a fölhasználandó szövet szélességéből, hanem hosszából szabatuak ki. Hogy pedig ilyen szabású ernyőket az alpörösi szabadalom bejelentése előtt az ernyő­iparosok készítettek, ha nem is azon célból ami a szabadalmi igényekben ki van emelve, azt a kihallgatott tanuk egyértelműig vallották. így H. F., N. T. tanuk, akik hosszabb idő óta iparszeríileg foglalkoznak az ernyőkészitéssel, vallják, hogy kivételes esetek­ben, különösen nagy ernyőknél, amidőn a szövet szélessége nem volt elég, a hosszából szabták ki az eruyőáthuzathoz szükséges mezőket és hogy néha egyenesen azzal az utasí­tással kapták a szövetet, hogy az ernyőrészeket a hosszából szabják ki. R. S. tanú a most említett tanuk vallomását teljesen megerősíti, hozzá teszi még azt is, hogy nemcsak olyan esetben szabták az ernyörészeket a szövet hosszából, ha a szövet keskeny s igy az ernyő átliuzatálioz elégtelen volt, hanem több ízben oly esetekben, midőn a megrendelő egyenesen kviánta, hogy az áthúzaton a csikók hosszában fussanak 1’. T. tanú pedig azt vallja, hogy ő 1891 — 93. évben a M. & J. 8. bécsi cég részére

Next

/
Oldalképek
Tartalom