Jelentés a M. Kir. Szabadalmi Hivatal 10 évi működéséről 1896-1906 (Budapest, 1907)
III. Védjegyügyek - A) Bevezetés
232 Az 1895 : XLI törvénycikk. Az 1898. évi törv.-tervezet. neudő központi nyilvántartása és közzététele iránt. Szigorítja a védjegybitorlás büntetését. Az 1895. évi novelláris törvénynek megalkotását főleg az a körülmény tette szükségessé, hogy 1890. évi törvényünk csupán az ábrás védjegynek nyújt oltalmat, kizárván az oltalomból az olyan védjegyeket, melyek pusztán szavakból állanak. A szóvédjegynek forgalmi értéke pedig éppenséggel nem áll az ábrás védjegj^ értéke alatt, mert a szó nyomatékosabban vésődik a vevő emlékezetébe, ott határozottabb körvonalakat ölt mint az ábrás védjegy és ennélfogva a megtévesztés veszélyét is csökkenti az esetben, ha a vevő a védjegynek valamely sikerült utánzatával találkozik. Ha továbbá azt a körülményt tekintjük, hogy Németországgal a szabadalmi-, mustra- és védjegyoltalom tárgyában 1891. évi december 6-án kötött egyezőién}^ (1892: IV. t.-c.) VI. cikkének azon rendelkezése: — «a szerződő felek egyikének területein bejegyzett kereskedelmi és gyári védjegy tulajdonosától a másik fél területein való bejegyzés nem tagadható meg azon okból, mert a védjegy a védjegyek összeállítása és külső alakja tekintetében itt fennálló szabályoknak nem felel meg» — kötelességévé teszi a magyar védjegyhatóságnak azt, hogy a német alattvalóknak szavas védjegyeiket belajstromozzák, úgy előbb-utóbb elkerülhetlenné vált honosainknak ugyanily jogot biztosítani annál inkább, mert ennek elmulasztása azt a visszásságot szülte volna, hogy valamely honosunknak a forgalomban általánosan ismertté vált árujelét akármelyik német alattvaló elsajátíthatta volna A novelláris törvény megalkotásának egyik további oka annak felismerése volt, hogy a lajstromzatlan árujegynek is szükséges bizonyos mértékben törvényes oltalmat biztosítani és pedig főleg az előbb említett rosszhiszemű lajstromzások semmissé nyilváníthatása révén. Mint lényeges mozzanatot kell végül kiemelni, hogy a novelláris törvény az 1890. évi alaptörvény által vétségnek minősített védjegybitorlást kihágásnak minősíti. E két törvény, továbbá az ezek végrehajtása tárgyában kiadott kormányrendeletek, végül az Ausztriával, nemkülönben a többi idegen állammal kötött egyezmények képezik azt az alapot, a melyen védjegy intézményünk jelenleg áll. Hézagos lenne azonban ismertetésünk, ha a novelláris törvény megalkotása óta készített törvénytervezeteket hallgatással mellőznék. Az egyik az Ausztriával kötött vám és kereskedelmi szövetség megújítását célzó törvényjavaslat, mely 1898. évi április 20-án terjesztetett a képviselőház elé és ide vonatkozó részében a következőleg hangzik: 1. Kereskedelmi és gyári védjegyek, mustrák és minták valamint a kereskedelemben és forgalomban használt nevek, cégek, címerek és telepmegnevezések mindkét államban törvényes oltalomban részesülnek. 2. A jegyek, mustrák és minták oltalmára a két államban fennálló törvényes határozatok csak a két fél egyetértésével változtathatók meg.
