Jelentés a M. Kir. Szabadalmi Hivatal 10 évi működéséről 1896-1906 (Budapest, 1907)
II. Szabadalmi ügyek - C) A szabadalomügygyel kapcsolatos intézményekről
194 fönnállása körül érdekelt féltől elfogadandók, ingadozó gyakorlat után a szabadalmi hivatal abban állapodott meg, hogy a fizetést teljesítő személytől semmiféle legitimatiót nem követel. Teszi pedig ezt azért, mert igaz ugyan, hogy a szabadalom tulajdonosának mindig az tekintetik, aki a szabadalmi lajstromban ilyennek ki van tűntetve, de mivel a szabadalmak átruházásai, úgy a netán adott használati engedélyek, csakis a felek' kérelmére lajstromoztatnak, mivel ekképen a lajstrom tartalma az anyagi jogállapotnak nem mindenkor felel meg ; lehetnek olyan, a felek által a szabadalmi hivatal tudomására nem hozott jogviszonyok, amelyek harmadik személyeket arra jogosíthatnak, illetve kötelezhetnek, hogy a szabadalmi díjakat befizessék. Ugyanez az oka annak is, hogy a szabadalmi hivatal erre és a 45. §. utolsó pontjára való hivatkozással nem utalványozza vissza azokat a befizetett szabadalmi díjakat, amelyeket egyesek úgynevezett tévedésből nem arra a szabadalomra teljesítettek, amelyre állítólag akarták. A szabadalmi díjakat, valamint a szabadalmi törvény alapján fizetendő minden egyéb más díjakat a szabadalmi hivatal szervezésétől kezdve, egész 1900. évig, a központi állampénztárakba kellett fizetni, de mivel ekkor a szabadalmi hivatal mellé szervezett szabadalmi állampénztár működését megkezdette, ezen díjak vagy közvetlenül vagy posta útján a szabadalmi állam- pénztárnál fizetendők. Azért a szabadalmi hivatal kellően teljesített fizetésnek csakis olyan fizetést tekint, amely törvényes határidőn belől a szabadalmi állam- pénztárba tényleg befolyt, vagy postautalványon valamely, a magyar korona országai területén fekvő postahivatalnál oda beutaltatott. Ezért nem fogadta el és nem lajstromozta az olyan díjfizetést, amely pénzes levélben a 61-ik napon érkezett a szabadalmi állampénztárba, bár az utolsó díjfizetési határnap vasárnapra esett; továbbá a külföldön, a lejárattól számított 60 ik napon táviratban ide utalványozott, de a szabadalmi állampénztárba csakis a 61-ik napon befolyt díjat, mert kötelező szabály, hogy a dij befizetésnek a lejárattól számított 60 napon belől de facto meg kell történni. Ugyanezért a külföldről egyes budapesti bankházakra utalványozott és a szabadalmi állampénztárhoz küldött chekkek díjfizetésül csakis akkép fogadtatnak el, hogy a díjfizetés nem check vagy utalvány beérkezte napján történtnek tekintetik, de azon a napon, melyen azok beváltási ára a szabadalmi állampénztárba tényleg befolyik. Törvényünk szerint «oly föltalálóknak, kik szegénységüket szabályszerű szegénységi bizonyítvánnyal igazolják vagy akik mint munkások, a napi keresetre vannak utalva, a bejelentési és előző évi díj, valamint a leírások kiigazításáért járó díj hitelezhető és ha a szabadalom a második év kezdetén megszűnt, teljesen el is engedhető». Továbbá ugyanezeknek a 46. §. 1—3. pontjában fölsorolt külön díjak is elengedhetők. Ezzel a rendelkezéssel a törvény azt célozta, hogy a szegény munkásnépnek módjában álljon találmányát értékesíteni, anélkül, hogy azt szabadalmazása előtt másnak csekély díj ellenében
