Jelentés a M. Kir. Szabadalmi Hivatal 10 évi működéséről 1896-1906 (Budapest, 1907)
II. Szabadalmi ügyek - A) A bejelentési osztály
156 A fölszólalás indokolása. Fölszól alásaikat a felek maguk is benyújthatják, minthogy ügyeikben a hivatal előtt a felek személyesen eljárhatnak, amennyiben azonban meghatalmazottat neveznek, a meghatalmazotti minőséget igazolniok kell. A H. 1629. a. sz. bejelentés ellen emelt fölszólalási ügyben pld. az ügyvivő a hivatal figyelmeztetése dacára a meghatalmazotti minőséget nem igazolta, miért is a hivatal a fölszólalást be nem adottnak tekintette és a bejelentés tárgyára a szabadalmat megadta. A fölszólalás ugyauezen törvényszakasz 2-ik bekezdése értelmében két példányban és indokolva a szabadalmi hivatalnál nyújtandó be. Előfordult (K. 808. 7380/1899.), hogy a fölszólalás a két hónapi határidő utolsó napján adatott postára. Minthogy azonban a két hónapi határidőn belül a fölszólalás a hivatalnál nyújtandó be, ezen fölszólalást a hivatal visszautasította. A 35. §. 2-ik bekezdése alatt foglalt rendelkezésében törvényünknek az indokolás szükségessége bír különösebb fontossággal. Ezen indokolás képezi ugyanis a tárgyalási anyag előkészítésének kiindulási pontját, mivel az bejelentőnek nyilatkozattételre adatik ki. Magában ez a körülmény is mutatja tehát, hogy a fölszólalás indokolásának olyannak kell lennie, hogy arra bejelentő nyilatkozhassék, azaz csakis ténybeli állításokat tartalmazhat. Ezt a körülményt annál is inkább kívánjuk kidomborítani, mert a tárgyalás igen sok esetben pusztán pozitívumok összehasonlításában áll. Találmányokat, műszaki megoldásokat kell egymással összehasonlítani, amikor is az összehasonlítás tárgyai nem vitásak, az alkalmazott természeti törvények, műszaki tapasztalatok folytán a tárgyaló tanács előtt világosan fekszenek s a bírói szabad mérlegelés ezen összehasonlításnál csupán a különbségek lényeges vagy lényegtelen voltának megállapításában játszik szerepet. így tehát a fölszóla- lási ügyek természete különösképen megengedné, hogy a tárgyalási anyag kellőképen előkészíttessék, aminek fontossága pedig abban rejlenek, hogy ezáltal a tárgyalás lényegesen egyszerűsíthető, illetve csupán a vitás kérdésekre szorítható volna. Hogy tehát ezen megfontolások után indokolás alatt helyesen mindenkor ténybeli állítások értendők, alig lehet vitás. A hivatal gyakorlatában azonban igen gyakran szerepeltek olyan fölszólalások, amelyekben pusztán azon törvényszakaszok jelöltettek meg, amelyekre a ténybeli állítás maga alapítható lett volna. A hivatal ezen felszólalásokkal szemben eltérő gyakorlatot folytatott. Voltak fölszólalások, amelyek ezen alakjukban elfogadtattak, voltak olyanok, amelyek visszautasíttattak. Így pl. visszautasította a hivatal a T. 678. a, sz. bejelentés ellen beadott indokolatlan felszólalást, más esetben a fölszólalás indokolására határidőt engedélyezett (B. 2261., P. 650., P. 761.,) s előfordult-az is. hogy a fölszólalást a bejelentési osztály, mint indokolatlant visszautasította, fölszólaló ezen határozat ellen fölfolyamodással élvén, indokait a fölfolyamodás során adta elő, amikor
