Jelentés a M. Kir. Szabadalmi Hivatal 10 évi működéséről 1896-1906 (Budapest, 1907)
II. Szabadalmi ügyek - A) A bejelentési osztály
kívüli elágazottságához képest a műszaki tagok száma elegendőnek nem mondható, szóval minden szakmára megfelelő szakértő előadó a hivatalban nincs. Egy-egy előadónak ehez képest a legkülönbözőbb természetű ügydarabokat kell mint szakértőnek megvizsgálnia, minek folytán a legtöbb esetben tetemes előtanulmányokat kell végeznie, ami az ügymenet et lényegesen meglassítja. Annálfogva pedig, hogy a szóbeli tárgyalásokon való részvétel mellett a műszaki előadóknak átvizsgálni való bejelentés tekintélyes számban is jut, ezen körülmény terhes föladatot ró az egyes előadókra. A közönséggel szemben az aránylag késedelmes elintézés mellett ennek a körülménynek káros hatása abban jelentkezik, hogy a leírások kibővítését, világosabbá tételét az előadó igen gyakran kénytelen követelni. Teljesen érthető ugyanis az az eset, hogy a föltaláló által megírt leírás alapján a találmány tárgyát az az előadó, aki azt a szakot a konkrét esetben végzett előtanulmánya alapján legfölebb elméletileg ismeri, de annak gyakorlati fázisaiban nem otthonos, megérteni nem fogja s ezért a leírás kiegészítését követeli meg, ami kétségtelenül a félnek sok esetben terhes költséget okoz. A leírásnak a leglényegesebb részét az igénypont képezi, melyre nézve a törvény 32. szakasza a következőket rendeli : «Azt, ami új és amit bejelentő mint szabadalmazandót védelem alá kíván helyezni, a leírás végén egy vagy több igénypontban föl kell sorolnia. Ha több igénypont van fölsorolva, a találmány lényege azonban nem az egyes igénypontokban külön-külön fölsoroltakban, hanem az összes igénypontokban fölsoroltaknak összeségében, vagy azok csoportonkénti összefoglalásában áll: ez a körülmény külön fölemlítendő. Az igénypontok fölsorolásának hiányait a leírás egyéb részei nem pótolhatják.» A szabadalom terjedelme ezen igénypontok alapján lévén elbírálandó, tehát az igénpont magát a szabadalmat állapítja meg. Ennélfogva az igénypontok helyes fölállítása a szabadalom szempontjából elsőrendű követelmény Minthogy azonban az igényeit törvényünk értelmében bejelentő maga tartozik fölállítani, a hivatal az igénypontok vizsgálatába törvényes alapon rendesen csak annyiban bocsátkozhatott, amennyiben a leírás terjedelmétől való eltérése vagy az értelmezhetőség szempontjából támasztható követelmények ezt elkerülhetetlenné tették. A dolog természetéből kifolyólag minden eset önállóan bírálandó el, azonban meghatározott irányelvek, meghatározott támpontok az eljárás egyöntetűvé tétele céljából föltétlenül szükségesek. Ezzel szemben azonban az tapasztalható, hogy a leírások és igénypontok követelményei, annak dacára, hogy maguk a leírások és azok igényei a
