Ostwald, Wilhelm: Feltalálók, felfedezők, nagy emberek (Budapest, 1912)

Pogány József: Ostwald

4 OST WALD nál olyan átkozottul sokoldalú lenni. És roman­tikus abban is, hogy azonnal és mindenkire hat az egyénisége, mindenki megszereti, nagyon si­mán és könnyen halad. Elismerik és pártolják. Hamarosan asszisztens lesz és huszonöt éves ko­rában már magántanár a dorpati egyetemen. Mint Ostwald szerint minden ifjú zseni, ő is azonnal a legnagyobb célokra tör, már első munkájával megkezdi élete legnagyobb alkotá­sát: a fizika és kémia oly termékennyé lett egye­sítését. Környezete rajongott érte, pedig igen sokat boszantotta őket „vad“ nézeteivel. „Az öreg és munkára képtelen embereket meg kellene ölni“, „A szerelem őrültség“. „Sohasem fogok meg­házasodni, mert előre látom, hogy sajnálnom kellene a feleségemet és még erre sem volna elég időm.“ 1879-ben természetesen eljegyezte magát: „Megházasodom, mert ez a leány zavar a mun­kámban.“ Keresztülmegy ekkor a nagy termé­szettudósok gyakori válságán. Egy pillanatig arra gondolt, hogy a megélhetés kedvéért abba­hagyja a tudományos munkát és a technikai kémiára adja magát. De aztán a felesége ellen­állása győzött és Ostwald nem lett hűtlen a tudo­mányhoz. Ostwaldnak igen érdekes fejtegetései vannak, hogy milyennek kell lennie a nagy em­ber feleségének, hogy a zseni az alkotás egy éle-

Next

/
Oldalképek
Tartalom