Ostwald, Wilhelm: Feltalálók, felfedezők, nagy emberek (Budapest, 1912)

Mayer

54

OSTWALD

hogy a különböző erők egymásra vezethetők vissza; mennyire örültem, a mikor erre az eredményre, az erők egyenlő megoszlására fokozatosan rábukkantam! A kémikusnak elvi feltevésének keresztülviteléhez tudnia kell, hogy H + O = víz és így tovább, minden esetben akár ösz- szetételből, akár felbontásról van szó; épp úgy kell a fizikusnak tudnia, hogy + M (otus) — M — C (alor).-f- M(otus) — M = C(alor).

Miután minden földi mozgás ellentállást (azaz M minőségileg való megsemmisülését) eredményez, a hő azonban minden testet kiterjeszt, vagyis a test -f- M és — M-é esik szét, itt az erők olyan játékával találkozunk, amely a tökéletes egyensúly helyreállításáig tart.“

E szavakból, még inkább azonban az alább tárgyalandó s a nyilvánosságnak szánt értekezésből látszik, hogy Mayernek ugyanazokat a nehézségeket kellett leküzdenie, mint egy évszázad előtt a tudománynak Leibnitz és Descartes harczában. Descartes annál az állításánál, hogy a mozgásmennyiség állandó s igy az erők mértékéül tekinthető, még e mennyiség geometriai összegezését sem ismerte fel lényegesnek, hanem az algebrait tartotta helyesnek. Leibnitz ellenben kimutatta, hogy Descartesnak