Ostwald, Wilhelm: Feltalálók, felfedezők, nagy emberek (Budapest, 1912)

Mayer

44 OST WA LD szerű“, legjobb esetben pedig ,,középszerü“-je volt. Mathematikában azonban már „jó“-ra, sőt „nagyon jó“-ra is vitte. Miután a heilbronni gimnáziumban nem sokra haladt, megpróbál­koztak vele a schöntali papjelöltképző szemi­náriumban, de az eredmény itt sem volt ked­vezőbb. Miután akkoriban egész Németországban, de különösen ezen a vidéken, a klasszikus nyelvek ismeretére még nagyobb súlyt helyez­tek, mint manapság, nem kell csodálkoznunk, hogy mathematikai sikerei ellenére is utolsó vagy utolsóelőtti volt az osztályban. Klaiber nevű tanítójának és gazdájának házában vi­szont, ötletes és tréfás modorával szeretetet és szimpátiát vívott ki magának. Emlitik róla, hogy beszélgetés közben gondolatainak logikai egymásutánját csak hézagosán tudta össze­fogni, úgy, hogy kijelentései a hirtelen gondolat­ugrások folytán gyakran meglepetést keltettek. Tanulótársainak kísérleteket szokott bemutatni s minthogy kísérleteit szellemidézéssel hozta kapcsolatba, a diákok „szelleminek csúfol­ták. I eltűnt, még diáktársainak, hogy Mayor gyakran szőtt a beszélgetéseibe bibliai mon­dásokat, de különben sem akkor, sem későb­ben nem volt semmi közelebbi köze a képző-, vagy előadóművészetekhez. Az érettségit 1832

Next

/
Oldalképek
Tartalom