Ostwald, Wilhelm: Feltalálók, felfedezők, nagy emberek (Budapest, 1912)

Az életrajz anyaga

kább a nyilvánosság elé kerülnek. Az életrajzokban is sokszor ismerünk rá ilyen adalékokra, az életrajzíró azonban rendszerint inkább hősének istenítésével, mint lélektani analízisével foglalkozik s így a leveleket értelmező részeket óvatosan kell mérlegelnünk.

A mai történetírás technikája épp úgy mint a filológiáé, az aprólékos eredeti részletek túlságos gonddal való reprodukcziójában kéjeleg és ennek a technikának a bajnokai türelmetlen gőggel néznek le azokra, a kik nem állnak az ő pártjukon. Nem hiszem, hogy ennek a túlzott gondosságnak komoly jelentősége volna; csak annak a nagyon elterjedt nézetnek a gyakorlati következményét látom benne, mintha az egyes tények pótolhatatlanok volnának. A ki nem vallja ezt a téves hitet s a ki tisztában van azzal, hogy a végső következtetést soha sem biztosíthatja egy közbeeső faktor, annak nem fog fejtörést okozni, vájjon adott esetben egy mellékkörülményt bizonytalanságban hagv- jon-e, mert egy szó homályos vagy egy vonatkozás nem nyomozható ki? Addig nem vonja le általános megállapításait, a míg egybehangzó eset elegendő számban nincs szolgálatára. Tehát itt is a hibák forrásának szakszerű megítélése fogja annak a munkának nagyságát kiszabni, a mely az anyag tisztogatásához és biztosításához

FELTALÁLÓK, FELFEDEZŐK 41