Ostwald, Wilhelm: Feltalálók, felfedezők, nagy emberek (Budapest, 1912)
A kultura problémája
12 OSTWALD időével, amennyiben számításba veszi: mibe kerül napi életfentartása, ezt az összeget a megtakarított, illetve jobban értékesített fáéval megfelelő vonatkozásba állítja, hogy munkáját a lehető legjövedelmezőbben oszthassa be. Ez a megfigyelés feleletet ad egy másik ellenvetésre is, amely a figyelmes olvasónak valószínűleg már régen a nyelvére tolult. Hiszen a szobrásznál nem az a fontos, hogy mennyit fa- ricskál le a márványtömbből, csak művészi alkotás legyen belőle. Ez a felfogás helyes is a munka művészi értéke szempontjából; viszont a hulladék itt egész máshol hever. Az izgatott órák, a melyekben a szobrász a művészi megihletettség kifejezési formáit kereste, az alkotás sok meddő kísérlete, az eldobott tervek és skizzek, — igenis, nagy, sokszor túlságos nagy áldozatokat kellett hoznia, a míg a teremtés boldog órája végre elérkezett. Ez egy önmagával való számadás; a másik, egész szerény számítás az ár körül forog, a melyet művéért kérnie kell s amely a márványanyag költségét is magában foglalja; amennyivel többe került, annyival inkább jön számításba. S annak, hogy itt valami érzésbeli tényező is közrejátszik, bizonyságát szolgáltatjuk: az igazi szobrászoknak, Michel Angelótól Max Kiingerig, mindig különösen izgató problémájuk volt, hogy a nyers
