Szalai Emil: Előadóművész, gramofonlemez, rádió. Szerzőijogi tanulmány (Budapest, 1935)
Bevezető
6 hangszerre alkalmazza, mint ahogy azt a szerző megírta volt. Vagy: a lemezgyár a zeneművet többé-kevésbbé sablonosán meghangszereltette, vagy áthangszereltette, pl. kvartett zenekarra. Vagy: a lemezgyár a műből egyes részeket kihagyott. Avagy: a lemezgyár egyes részeket sablonos technikával ösz- szevonatott. Mindezekkel a lemezgyár még nem hozott létre oly zeneművet (zeneműalkotást), amely önmagában mint alkalmazás, átdolgozás, kivonat, feldolgozás, istb. az Szjt. 8. §-a alapján védelemben részesülne. Csak bizonyos jelentékenyebb, annyira amennyire alkotói jellegű munkálatnak ad az Szjt. 8. §-a szerzőijogi védelmet, nem pedig merőben sablonos, inkább technikai jellegű munkálatnak, olyannak, amelyet minden magasabb zeneiskolát végzett zeneszakértő el tud végezni és éppen így végezne el, még ha nem is hajszálig ugyanígy végezné is. így nem lesz szerzőijogi védelmet élvező átdolgozásimű, ha pld. zongorára írt, vagy kisebb- nagyobb zenekarra írt zenemű, midőn cigányzenekarral játszassák el, sablonosán cigányzenekarra hangszereltetik, vagy ha szalónkvartett számára sablonosán átíratik. Persze a határokat itt megvonni nehéz. Bizonyos személyiségi, egyéniségi értékelések is súllyal fognak e körül bírni. Ha Kacsóh Pongrácz egy zongorára szerzett népdalát Bartók Béla fogja applikálni nagy zenekarra a maga speciális hangszerelési művészetével, vagy mikor Bartók Béla a maga zongorára írt zeneképeit (Medvetánc, Kanásztánc) meghangszereli zenekarra, akkor Bartók hangszerelése, mint átdolgozási mű számára nyilván megteremtődik a szerzőijogi védelem. Az ilyen művészeti leg legmesszebbmenő példától le a lemezgyárak sablonos applikáló-teehnikai munkájáig a fokozatok végtelenek; az egyes fokozatok súrolhatják, vagy elérik a védelemben részesülő zeneszerzői alkotás határait, vagy innen maradnak e határon. Szakértői vagy bírói appreciációra kell bízni az adott esetekben e határok megállapítását, részletes irányító szabályok nem állíthatók fel. A hangszerelő, átdolgozó, alkalmazó, adaptáló jogainak és igényeinek kérdése már gyakran szőnyegre került, — ke- vésbbé ugyan gramofonlemezi vonatkozásokban, de ilyenekben is.
