Szalai Emil: Előadóművész, gramofonlemez, rádió. Szerzőijogi tanulmány (Budapest, 1935)

III.

lamely alakban, van rendes megjelenési vagy legalább reális zálódási alakja a hangjegyben, melódiában stb., és a hang* jegynek van megjelenési helye, kiadója; a szerző kiléte is rendszerint megállapítható, legalább az Szjt. 29. §-ának vélelmeivel.

Ha bejátszó-előadók „alkalmazásai’- a nyilvános előadás joga tekintetében érvényesülésre jutnának, szembenállnának a zenefogyasztók nemcsak a zeneszerzőkkel, — akikkel a Sző* vetkezet révén megállapodáshoz juthatnak, — hanem egy mérhetetlen, felismerhetetlen, körül semhatárolható, meg sem különböztethető, egyéniségükben fel sem ismerhető, agnoszs kálhatatlan tömeggel, a világszerte „alkalmazó” előadók ily tömegével, mi mellett a védelem tárgya, az előadó ,alkalmas zása’’ sem agnoszkálható és nem határolható körül. Minden lemeznél van előadó, de hogy ki az előadói a világ mely táján volt vagy van? és mely jogot engedett át a gyárnak a nyilvános előadásra nézve?

Emellett ki kell emelnünk azt is, hogy a mechanikai elös adásra szolgáló készülékekkel (lemezzel) való nyilvános elös adás alkalmai is végtelenek, a legkisebb csapszékekben is szól a gramofon. De meg az ily készülékeknek, — lemezeks nek — száma, forgalma is egyenest végtelen. Gondoljunk csak azokra a százezerféle tízmilliónyi számú lemezre, ames lyeket dömpinggyárak Japánban ontanak. És gondoljunk arra az Argentínából idekerülő sípládára, melynek hengerére egy chilei komponista alkalmazta a fogazatot. És gondoljunk arra a lemezre, amelyet beénekelt valaki Japánban, a lemez Ausztráliában préseltetett, de Nicaraguában vette meg egy nagykereskedő és onnan érkezett a lemez hozzánk.

A lemezen van egy zenemű; ezt fel kell ismernie annak, aki a lemez útján nyilvános előadója. Ha nem ismeri fel, aks kor vagy nem adja elő, vagy pedig azt mondja: felteszem, hogy a lemezen levő zenemű szerzője a zeneszerzők valamelyik szövetkezetéhez tartozik és ezzel — a szövetkezetek nem* zetközi szervezete folytán — a magyar Szövetkezet kötelékéi ben van: megoldódik tehát a zenemű lemezzel való nyilvános előadási jogának a kérdése.

Ezzel szemben: az előadó felismerésére hiányzik minden

4*

51