Möller János: Az európai manufaktúrák' és fábrikák mesterség míveik (Budapest, 1818)
> V engedjék. Igaz ugyan hogy mi, főképen a’ mi llia kevés érdemeinket, és tehetségünket a’ n iga tettzisnek és hibás maga szeretésnek ( $i\oc*kx) nagyító üvegén nézzük, töbnyire magunkat 24 karátos és szűz aranynak véljük.azomban semilorok is alig vagyunk. Mellyre nézye minden a’ maga megesmérésnek legközelebb említett két nagy ellenségein győzedelmeskedni kívánó ferjfiúnak arra kell törekedni, hogy magáról avagy külső és belső tökéjletességeiről, hibáiról és fogyatkozásairól (bár akárminek tartsa is ötét a’ világ: tudósnak , vagy tudatlannak ; boldognak vagy boldogtalannak ; a’ munkára alkalmatosnak vagy alkalmatlannak ’s a’ t. sőt ha annak kiáltsa is ki, a’minek a’háládatlan Anticyrába való Abderitdk, mindenét az ö hozzájok , és a’tudományokhoz viseltető szeretetböl feláldozott érdemes hazafiokat DewioArí'tust a’ magok késő elpirulásokra kiáltottákjtellyességgel sem többet sem pedig kevesebbet ne tartson mint a’ hogy valóssággal van.A’ világ ritkán itél helyesen és a’dolognak valósága szerint, de sokszor ha akarna sem tud, mert tölle ki nem telik ; hanem úgy a’ mint az indulatja hozza magával, és neki tettzik, Egy vagy más emberről, kitsiny- TÔI, Nagyról annak szerentséjéhez képest, néha igen sokat, néha pedig igen keveset is tart. — Jaj annak, a’ ki a’ maga belső érdemét és nyugodalmát annak Ítéletétől függeszti fel. Ezek eddig a’tettetést nem esmérö egyenességnek, igazságnak, és kénszerített kör- ny ülállásoknak, kénszerített szavaik. Már most közelebbről a’ dologra. E’ jelen való könyvnek , nem tsak az if- íakra, hanem minden rangban , sorsban és állapotban lévőkre, egyformán kiterjedő haszr nát tekintetben vévén; ennek magyar nyelvre való lefordítását még a’ midőn közönséges Tanítói hivatalt viseltem, feltettem vólt prjagamban a’ mellyet mindazáltal nagy